Kiakadnál ezen? Szerintetek normális? :-)

Szülei tartják el, még nem dolgozott soha. Lehet ezért csodálkozott ennyire. Egyébként némileg igaza van, mert meg lehetne oldani mindkettőnk munkahelyén, csúztatással, de férjem még nem teheti meg, 1 hónapja van a munkahelyén. De akkor is, érdekesen reagálta le a dolgot.

A végén még én jöttem ki rosszul a dologból, mondtam egy fél megjegyzést a dologra, erre férjem hívta anyósomat, hogy jaj, mit mondtam.

Köszi a reakciókat, így visszaolvasva tényleg mosolyognivaló.:-) Tegnap a hetek óta megbeszélt programot felrúgta, ebből semmi probléma nem volt, mindenki megértő volt, mert szegényke fáradt, nincs pénze és még a vérzése is most fog megjönni. Ma már mégis azt mondták, lesz a közös program, de módosítva. Erre megjegyeztem, egyrészt eldönthetnénk már, másrészt kiderült, hogy a család már megbeszélte, hogy én megyek ki sógornőm elé a vonathoz, csak nekem nem szóltak. Mondtam, hogy én nem tudok ilyen tervről. Dede, tudok, mit kavarok, már rég megbeszéltük. Ismét telefon anyukának, hogy problémázok. Erre kiderült, hogy ja, megbeszélték, férjem meg anyósom, csak én tényleg nem tudtam róla...

Nem rajtam múlik, hidd el. De férjem szerint a testvéri szeretet mindennél szentebb, tehát bármit tesz, mond, csinál a huga, nekünk mindenáron segítenünk kell őt. Teszem hozzá, ez elég egyoldalú dolog, mert eddig csak mi segítettük őt, és annak sem köszönet lett a vége. De nem ez a lényeg, ezerszer megfogadtam, hogy semmiért nem szólok, most is csak kicsúszott a számon, hogy miért kell fogadóbizottság elé, erre ment is a panasz anyukának. (Arról nem tudott anya, hogy tegnap a lánya miket kavart. Erről valamiért nem ment neki a telefon.)