H valaki magabiztos, akkor vonzóbb mások számára esetleg mint az a személy, aki mindig meghúzódik és visszahúzódó?

Mindenféleképpen igen.

Ha vki félénk és visszahúzódó, az azt is jelentheti, hogy saját magával sincs kibékülve. Innentől kezdve sokkal nehezebben alakít ki kapcsolatokat is, és ezt érzi a környezete is, magyarán távol maradnak tőle. Senkinek nem hiányzik egy komplexusos ember társasága.

Egyértelműen igen. Bár a túlzott magabiztosság sem szimpatikus, valahol a kettő között lenne az ideális.

Csak gondolj bele. Kinek a társaságát keresnéd inkább: olyat, aki állandóan búskomor, nincs kedve kimozdulni, nem mer mások előtt semmit se csinálni, mert nem elégedett magával és legszívesebben elbújna a világ elől, vagy egy olyan emberrel lennél, aki vidám, nyitott, pozitív személyiség és szívesen elmegy veled bárhová.

Gondolom az utóbbit választanád.

Nem kötelező a társaság középpontjának lenni, de a sarokba se üljön be az illető. Legyen vidám, szeressen élni, legyenek tervei és merjen ezekről beszélni is.

L/19

ma 22:07:

"Ha vki félénk és visszahúzódó, az azt is jelentheti, hogy saját magával sincs kibékülve."

Ez óriási baromság, az ilyen komplexusok nem függenek össze azzal, hogy valaki introvertált vagy extrovertált személyiségű. Utóbbinál is előfordul simán, pl. ha a belső gyengeségeit nagyszájú szövegeivel, kivagyisággal leplezi, ugyanakkor nagyon sok visszahúzódó ember úgy érzi magát jól, ahogy van, mert nem vágyik annyira társaságra, mint mások.

Nekem egyébként a visszafogottabb, szerényebb emberek a vonzóbbak. Ráadásul általában érdekesebbek, csak ezt nehezebb felismerni náluk.

"Csak gondolj bele. Kinek a társaságát keresnéd inkább: olyat, aki állandóan búskomor, nincs kedve kimozdulni, nem mer mások előtt semmit se csinálni, mert nem elégedett magával és legszívesebben elbújna a világ elől, vagy egy olyan emberrel lennél, aki vidám, nyitott, pozitív személyiség és szívesen elmegy veled bárhová."

A nagy társasági emberek nem mennének el velem bárhová, mert többnyire az alapján döntenek, hogy mi nagyobb társasági élmény, tehát mondjuk egy túrázást unalmasnak tartanak. Másrészről nem egy visszafogott, félénk, de nyitott embert ismerek, nem kellene belekeverni a magabiztosságba olyan tulajdonságokat, amelyek nem is kötődnek hozzá feltétlenül.

""Ha vki félénk és visszahúzódó, az azt is jelentheti, hogy saját magával sincs kibékülve."

Ez az egyik dolog, de én máshogy látom a visszahúzódókat. Nekem az jön le a viselkedésükből, hogy nem kedvelik a társaságomat, sőt, lenéznek, és kerülnek. Akivel egy rendes szemkontaktust sem lehet teremteni, gyenge a kézfogása, folyamatosan elutasító pózokat vesz fel, érthetetlenül halkan, félrefordulva, tekintetet kerülve beszél, abban én nem bízom. Ha velem beszél, akkor nézzen a szemembe, ne tartsa a távolságot, beszéljen érthetően. A visszahúzódó ember képe valamiért a szerény ember képe, de inkább a lenézővel jellemezném.

Ez nem függ össze szerintem, mert egy szerény ember is lehet magabiztos, és egy harsány is lehet, hogy a komplexusait álcázza a nagy szájával.

A magabiztosság és visszahúzódás nem zárja ki egymást.

Ez csak egy beállítottság, mármint a visszahúzódás, nem búskomor, nem unalmas, nem lenéző, csak ilyen. Nehezebben oldódik fel.