22 éves szingli lány vagyok, kezdek bekattanni az egyedülléttől. Ti, akik szinglik vagytok, hogy viselitek?

29 vagyok, 5 éve nincs pasim, és imádom az egyedüllétet a szabadságot, hogy nem, dirigál senki és semmi és hogy nem kell senkihez sem igazodnom!Szerintem még egy ideig tartani is fogom magam ehhez!

Én is úgy vagyok vele, hogy néha vágyom rá, néha nem, de engem nem vitt még rá a lélek hogy tényleg megismerkedjek bárkivel, inkább úgy teszek, mintha nem venném észre, ha valaki próbál flörtölni, nem tudom miért, bár én ennyi ideje nem vagyok szingli mint te.Alapvetően szeretem a szingli létet, mert szerintem jó, de társsal is jó, viszont azt hiszem várok valami villámcsapás szerűségre, és meglátom azt, aki a férjem lesz és biztos érezni fogom és nem fogok mindenféle hülye magam által kreált kifogással visszakozni :)

Akkor keress egy pasit, mi olyan nehéz ebben?