20 év feletti lányok mennyire vagytok "megkomolyodva"?

Persze, azzal teljesen egyetértek, hogy az ember vállalja a döntései következményeit, de ez szerintem nem komolyság, hanem felelősségteljesség és felnőttség kérdése. Ettől még lehet valaki laza, vagy akár komolytalan is.

Mondjuk részemről a lakásban énekelgetés fokozódott már odáig, hogy a kanapén ugrálva énekeltem, hogy "Baj van a részeg tengerésszel", na asszem ez nem épp komoly viselkedés, de a fiamnak tetszett :D Bár erre akkor is képes vagyok, ha nincs itthon senki (lehet, amúgy is csak akkor kéne ilyesmire ragadtatni magam :P), meg hát nem tudom, velem folyamatosan olyan hülye dolgok történnek, hogy hihetetlen, és néha eszembe jut, hogy egy nálam komolyabb emberrel biztos nem történnek ilyenek :) Pl. múltkor egyedül jöttem haza, füles a fülemben, zenét hallgattam, beszálltam a liftbe, és kb 10 perc elteltével vettem észre, hogy megakadt a lift, és egy helyben állok, addig nem is tűnt fel, annyira el voltam foglalva a zenehallgatással :) Az odáig oké, hogy más is akadhat meg a liftben, de kétlem, hogy más 10 perc után veszi csak észre :)))

Na mindegy, csak annyi a lényeg, hogy bár én meglehetősen komolytalan vagyok, ha a helyzet megkívánja, tudok komoly lenni, és szerintem megállom a helyem az életben, de ha nem muszáj, akkor nem veszem a dolgokat túl komolyan.

Nem igazán értem mire gondolsz komolyság alatt. 21 éves vagyok és anya. Egy 9 hónapos fiam van. Felelősségteljesnek érzem magam. Nem részegedem már le, bulizni nem járok, barátnőzök, de gyerkőccel.

Komolynak nem mondanám magam, egész nap nevetünk hárman, aki ismeri a fiam az azt mondja, hogy nem fárad el a szája? Annyit nevet! Szóval nálunk egész nap megy a móka meg a kacagás.

Úgy öltözködöm,mint azelőtt, póló,farmer,sportcipő...nem változtam sokat. De én ettől még nem tartom magam rossz anyának.

Sosem buliztam és bármit ami vele jár, nem is tervezem, komoly kapcsolaton kívül más sosem érdekelt és készülök az önálló életre.

19L Bocs tudom nem nekem szólt csak idegesítő ha valaki általánosít (mindenki komolytalan, bulizik stb)

huuu. nálam ez nehéz kérdés.

23 vagyok, önálló háztartást vezetek, van jövedelmem. párommal együtt élek, nem vonz már a bulizás, se az ivás.

tulajdonképpen 19 éves korom óta külön élek anyukámtól, nem feltétlen saját döntés, visszagondolva kicsit megsínylettem, de sokat lökött rajtam.

nagyon szeretnék majd egyszer családot, de még mindig komolytalannak tartom magam a gyerekhez. nagyon reménykedek, hogy egyszer majd eljön az idő, mikor elég érettnek érzem magam, és belevágunk. tény, hogy egyikünk sincs még lekésve semmiről, uracskám is egyidős velem.

neki is van komoly melója, kocsija.

bizonyos dolgokban felelősen gondolkodok, de más szempontból még gyereknek érzem magam.

szóval nem mondanám, hogy meg vagyok komolyodva, néha nagyon is idiótán viselkedek. mindig, ahogy a helyzet engedi, és megkívánja.

Sajnos az élet úgy hozta, hogy korán meg kellett komolyodnom. Aztán a legjobb barátom mellett, aki egy nálam 20 évvel idősebb férfi volt, még komolyabb lettem. Lelkileg megerősített, sokat tanultam tőle. Senki nem akarja elhinni, hogy csak most leszek 22 éves. Idősebbnek nézek ki, meg idősebbnek tűnök a beszédem, viselkedésem alapján is. És komolynak.

Otthon lakom, de dolgozom, szeretnék már külön költözni, de a barátom nem partner ebben egyelőre (vagy sosem...).

De fő az optimizmus...