Miert olyan nehez manapsag part talalni/ csaladot alapitani?

Én nem találom nehéznek. Az a baj, hogy ma egyrészt válogatósak az emberek (ez régen nem volt, hanem a fent már írt "hozzámész a Józsihoz"), másrészt nem toleránsak.

Pontosabban önmagában ez sem lenne baj. De sokan egyszerűen bezárkóznak a saját kis világukba, munka után hazamennek tévézni, tehát esélyt sem adnak maguknak, hogy bárkivel megismerkedjenek. Persze akinek nem inge, satöbbi, de tényleg úgy él egy átlagos fiatal, hogy munka után otthon ül. Esetleg pénteken elmegy bulizni.

Na de a buli tipikusan nem az a hely, ahol a tartalmas kapcsolatok indulnak.

Meggyőződésem, hogy ha az emberek több dologgal foglalkoznának és több emberrel ismerkednének meg, könnyebben találnának párt.

Azert erdekes dolog, plane itt, ebben a kategoriaban a Ferfiak altalanositasa, de igy is fel lehet fogni a dolgot.

Ferfikent egy atlagos Nönek sem egyszerü megfelelni es nem mindenki vagyik egy kitömött mellü mumuffra es nem mindenki fekszik le mas Növel piasan egy bulin.

Az a baj az emberekkel altalanossagban, hogy a hamis elvarasoknak elnek es ezert nincs eselyük egy normalis eletre. Aki probal az idealis elvarasoknak elni, azt pedig nemes egyszerüseggel kilöki a tarsadalom es egyedül marad, de teljesen.

Soha nem fogom megerteni, hogy egy atlagos jo kepü Ferfikent, miert nem felelek meg senkinek. Vagyis azt nem fogom megerteni, hogy miert kell igencsak tehetösnek lennem, miert alap egy auto, miert minden ami az anyagi oldalon van az En reszortom legyen.

Aza legrosszabb az egeszben, hogy elvesztem önmagam abban a harcban, hogy part talaljak, mert minden almom legalabb 2 gyerek es barmit megtennek erte.

Szocialis munkas akartam lenni, mert segiteni akarok masokon. Feladtam, mert olyan szakterület kell, ahol olyan karriert futhatok be, ahol rengeteg penzt kereshetek. Elkezdtem sportolni, hogy tökeletesre kidolgozzam magam.........

Es ne nezzen senki sem hülyenek, de az amikor egy Nö a 160cm magassagaval es 160 kilojaval gyakorlatilag a semmibe nez, mert nem a nagyplakatrol szakadtam, na az a megalazo. Felreertes ne essek, nincs bajom a husi Nökkel, mert jobban megnezem öket, plane az arcuk szebb, de egyszerüen elviselhetetlen es a vegletekig megalazo az a magatartas, amit nagyon sok Nö megenged maganak.

Nem sok eselyt latok, hogy megtalalom a parom egyhamar, ezert a karrierre es a magam tökeletesitesere koncentralok. Raerek majd 30-40 evesen kapkodni, ugyis akkor lesz eselyem egy 23-28 eves Nönel, addig nem.

Mindenki önmegvalósítani akar, meg minél többet tapasztalni. Ezért nem bírnak sokan megülni a se**ükön, és jól működő kapcsolatokat hajítanak el akár egy kalandért. Erős fogalomzavar uralkodik a szerelem és a szexuális vonzalom terén is. Ha van valakid, akit szeretsz, attól még vonzónak talál(hat)sz másokat. Ez nem azt jelenti, hogy már nem szereted a párodat, és szabadulni kell mihamarabb a börtönből. A legnagyobb szerelemért, a legjobb kapcsolatért is tenni kell, küzdeni kell. Azt látom, hogy valahogy megfutamodnak az emberek a nehézségek elől, és hamar feladják.

Boldog párkapcsolatban élek, méghozzá azért, mert bár kezdetben mindkettőnknek voltak kételyei, volt türelmünk, hogy esélyt adjunk a másiknak. Soha nem értettem azokat, akik járnak kb. két hónapig, vagy valami ilyesmi. Annyi idő alatt nem lehet megismerni senkit.

Ennyi kesergést... Szerintem ha valaki nem tud normális párkapcsolatot kialakítani, és folyamatos kudarcok érik, akkor nem biztos hogy másokban van a hiba. Érdekes, nekem soha nem volt problémám párkapcsolati téren. Pedig nem tartom magam szebbnek/jobbnak, mint mások, és hatalmas mellű plázacica se vagyok (sőt...)

Egyszerűen a "savanyú a szőlő" effektust olvasom ki a válaszokból, azt hogy mindenki megpróbálja a környezetére, a többi emberre, a körülményekre kenni a párkapcsolati kudarcait, ahelyett hogy magába nézne, és megvizsgálná hogy mi a probléma VELE. Lehet hogy a személyiségében van valami, ami miatt kapcsolat szempontjából nem vonzó a többi embernek. Ezt kéne megvizsgálnia.

A külsőről meg annyit hogy erősen kétlem hogy minden nő kigyúrt macsókra áhítozna, és minden férfi bögyös macákra. Sőt, még az se igaz hogy a többség. Viszont egyértlemű hogy szexuálisan vonzódnunk kell a párunkhoz, nem elég a lelki összeillőség, hisz ez a fizikai vonzódás nélkül egyszerű barátság. Tehát számít a külső, de nagyon nem úgy, ahogy itt páran leírták.

Igen, Te Nö vagy es nem kell bombazonak lenned.

Ha egy kicsit figyelmesebben olvasnal, akkor kiderülne szamodra, hogy azokrol a Nökröl es elvarasaikrol beszeltem többek között, akik kicsit sem nevezhetöek szepnek.

Magadrol beszeltel, elmondtad, hogy nem vagy bombanö, de arrol nem irtal semmit, hogy a parod milyen es milyen elvarasoknak kell megfelelnie.

Masreszt meg, igen, savanyu a szölö mindenkinek aki egyedül van, de biztos volt Neked is ilyen es lesz is meg, ugyhogy picit szallj le a magas lorol es elöbb gondolkozz el azon, hogy a Te eletedben volt e ilyen.

Ez a baj az emberekkel, most jo, minden f@sza, akkor beszolok, b@sztatom a masikat. Nagyon sokan elfelejtik, hogy honnan jöttek, mi törtent velük es ez önmagaban olyan nagy problema, ami bizony egy parkapcsolat rovasara mehet.

Én sem látom ilyen negatívan a helyzetet, de szerintem is az a baj, amit valaki írt: nincs türelem és tolerancia.

Nyilván nem nagyanyáinkkal akarok példálózni, mert az még rosszabb volt, mikor csak azért élt együtt két ember, mert tulajdonképpen nem is volt más lehetőségük (ugye nagy a társadalom hatása), ma viszont mindenki azonnal válni, szakítani, ultimátumot adni akar.

Ez azért furcsa nekem, mert az én szerelmemnek is van rossz szokása, nem is egy, sőt itt-ott még az elveink is eltérnek; de én nem a rosszat szerettem meg benne, hanem a jót. És ez a jó ott van, akkor is, ha én fehéret mondok, ő meg feketét. Tudunk időnként engedni és elviselni egymás hülyeségeit, mert szeretjük egymást - azaz mit mondtam, a jót szeretjük egymásban...

Ha bosszant, nem azonnal szakítok, hanem megpróbálom megbeszélni vele, miért gondolkodom én másképp... ha idegesít, néha akkor is befogom a szám, és azt mondom: én se vagyok tökéletes, sőt...

Szóval szerintem hiányzik az egymás iránti türelem, úgy pedig nehéz párt találni, ha nem tudjuk elfogadni, hogy tökéletes emberek nincsenek.

22:59

Mint írtam: SOHA nem volt efféle problémám, hogy ne találtam volna magamnak párt. Nem értem egyébként hogy ennek mi köze van ahoz, hogy nő vagyok. Milyen a párom? Hát figyelj, mint mindenkinek, nekem is vannak elvárásaim, pl legyen megértő, tekintsen egyenlő félnek, legyen házias (nagyon jól főz a párom), legyen ambiciózus, tartson valamere az élete, legyen talpraesett, jól megértsük egymást, és összességében jó csapatot alkossunk az életben. E melett természetesen legyen "jó pasi", magyarán tetszen nekem, és vonzódjak hozzá nem csak emberileg, hanem szexuálisan is.

Neki is rengeteg elvárása van, előttem évekig nem is volt senkije, pont azért mert nem ütötték meg.

Nekem is rengeteg hibám van, és neki is, mégis megtaláltuk egymást, és a hibák ellenére/azokkal együtt jól megvagyunk.

Nem értem miért lennék én a "magas lovon". Látod megint másokat támadsz, másra kened a felelősséget, de minden szavadból süt a keserűség. Hiába pontozol le... nézz inkább magadba. És ezt bántás nélkül mondom!

Szép napot neked!

Nem tudom.

Szerintem sokan sok mindet akarnak egyszerre és nem adnak időt se maguknak se más embernek. Az igazán tartós kapcsolatok, amiket ismerek, ahhoz csak annyi kellet, hogy pl. másik útvonalon ment a munkájába, egy utazás kellett...

Szóval akik a környezetemben élnek és boldog párkapcsolatban, azoknak sokáig nem volt párjuk, de nem is sóvárogtak utána. Nyitottak voltak a világra és érdeklődök. És a sors eléjük vetette a megfelelőt.

Amíg valaki nincs tisztába magával, addig más, hogy vegye észre?