Hogyan értessem meg anyámmal hogy már nem vagyok kislány? Szörnyű, hogy nem fogadja el.

Kezdesz felnőni, és anyud ezt látja, nem lehet? Ha eddig nem volt ilyen, most jött rá, hogy elszaladnak az évek. Lehet az is, hogy félt, és nem akarja, hogy butaságot csinálj ennyi idősen. Csak rosszul adja elő magát. Tudod, hány szülő szúrja el, hogy nem tudja, hogyan készítse fel a gyerekét a felnőttkorra? Rengeteg.

Te még tényleg nem vagy felnőtt, próbálj anyukáddal erről beszélni, mert köztetek még javulhat a helyzet. Örülj, hogy egyáltalán foglalkozik veled, az enyémek csak bántanak, és mindig ez volt, nem csak egy bizonyos kortól.

szija. én 15 vagyok és hasonló helyzetű sorstárs.az én anyám rosszabb, rendkivül sértődékeny. ma pl mosogattam, mert ő ugye azt nem hajlandó megcsinálni, 8öcsém pl itt alszik mellettem most is, na mindgey) és csöndben voltam. elkezdi, mi bajom? mondtam, hogy semmi, csak gondolkozok. erre természetesen megkérdezte hogy min? én meg nagyon utálom ha kérdezget, és azt mondtam tök normálisan, hogy legalább az hadd legyen az én dolgom, amin gondolkodok. erre kiakadt, és elkdezdett velem ordibálni, hogy milyen bunkó avgyok...

szerintem klimax. szerintem.

sok sikert és türelmet.

petrus

Szia!

Amíg titkolózol, ne várd, hogy felnőttként kezeljen.

Mondd el neki őszintén, hogy igen, tetszik egy srác. És? Elmondod neki, hogy te milyennek képzeled el őt, pl. h hűséges, biztos jó fej, kedves, aranyos stb.

Ha látni fogja anyukád, hogy éretten gondolkozol, több teret fog neked hagyni, és ha annyira el akar vinni kocsival, hát engedd meg neki.

Ha ilyen a hozzáállásod az anyád felé, ne várd, hogy majd hirtelen felnyílik a szeme.

Ha gimibe kerülsz, úgyis érezni fogja, hogy igen, te nagy lány vagy, majd elkezdesz pasizni, meg stb.

Nővéred hány éves?

Szia, nagyon aranyosan irtal, a legjobban tetszett, segitsetek legyszi, nem ertek en ehhez.

A legjobb joindulattal irom neked azt, hogy probaljal anyukaddal mindent megosztani. Hidd el, o felt tegedet. Fogadd meg a tanacsait, nem a baratnoid, hanem anyukad az, aki erett, jobban latja a vilagot, tapasztalt, es o az, aki igazan csak jot akar neked. Ha te ezt nem is hiszed el. Most a te korodban ez a lazadas teljesen normalis amugy, meg gyerek vagy, de te mar azt gondolod, hogy felnott vagy.

Ha anyukaddal probalsz minel tobb dolgot megbeszelni, akkor mar nem is kell veszekedni, nem kell ordibalnod, nem kell neki kihallgatni tegedet, hiszen tudja, hogy te megbizol benne, es elmondod neki a dolgaidat. Nyugodtan kerjel tole tanacsot, szeret tegedet.

Figyelj, nem papolok, de mar tul vagyok a tinedzser koron, es engemet is orulten feltettek, talan tulsagosan is. Sokszor ferditettem a dolgokon, de kar volt. Sokkal jobb lett volna nyitottnak lenni. Sot, meg anyu baratnoje is tudott volna jo tanacsokat adni, ha nem lettem volna annyira felos. Mert anyu baratnoje valahogy sokkal lazabban tudja kezelni a dolgokat.

De mar keso, en is anyuka vagyok. Arra viszont torekszek, hogy probaljak fiatal maradni a gyerekemmel egyutt, es elmondani neki a dolgokat, es igenis elvinni helyekre, de persze csak a sarokig, hogy neki ne legyen ciki. De igy nekem is jo, hiszen tudom hogy odaert, es a gyereknek is jo, hiszen nem a tobbiek elott szallt ki az autobol. Hidd el sok fiatalt varnak a szulok a disco elott, de elbujnak, 2 utcaval odebb varjak a szulok a fiatalt.

Na, mar nem irok annyit, de probalj anyukaddal mindent, de mindent amit csak tudsz elmondani neki, de kerd meg, hogy minden amit meselsz, az titok. O nem adhatja tovabb. Igy o is megnyugszik, hiszen tudja mit csinalsz, megbizik benned, es teneked is sokkal de sokkal jobb, hiszen van kinek elmondani oszinten a dolgokat, van kitol tanacsot kerni, es megkonnyebbulsz.

Teljesen ismeretlenul irok neked, de ne veszekedjel, lazadjal mar, csak magadnak nehezited meg az eletet!!!

Nekem azt hiszem az segített, hogy beszéltunk. Persze, nem tudott minden lépésemrol és minden gondolatomrol, de mindig mondtam valamit magamról. pl. Hova megyek, kik voltak ott, a barátomról. Igy o sem érezte, hogy kihagyom a dolgaimból, de nekem is megmaradtak a kis "titkaim", amiket a barátnoimmel beszéltem meg.

Azért is gondolom, hogy jó volt ez így, mert az ocsém pont az ellenkezojét teszi (dacol, nem mond semmit - se sulirol, se barátnorol) és nekik sajnos tobb a problémájuk.

Természetes, hogy a szulo aggodik, neki is meg kell szoknia az új helyzetet, hogy felnovoben van a lánya!!! Mióta nekem is van gyermekem, azóta sokminent másképp látok. Nem kozhely, tényleg jobban értem a szuleimet, hogy mit miért tettek/tesznek.

Sok sikert neked!

Kezdesz felnőni, igen, már nagylány vagy, de mivel 14 éves vagy, természetes, hogy anyud "pasi ügyben" aggódik, főleg, hogy a mai világban már a fiatalok korábban kezdik a szexuális életet is, mint az ő idejében. EZ egy természetes féltés. Szerintem jobban jársz ha megbeszélsz vele dolgokat, esetleg tanácsot is kérhetsz tőle, így nem fogja azt érezni, hogy teljesen kirekeszted az életedből.

Én már 40 éves vagyok, és az anyám mégis egy csomó mindenbe bele akar dumálni, meg akarja szabni, hogy milyen legyen az életstílusom, mit szeressek, mit ne, hogyan neveljem a gyerekeimet.... hát EZ tényleg idegesítő!

Kedves kérdező,

tombolnak a hormonjaid. :)

Persze hogy felnősz, szeretnél már végre egyedül lenni, saját titkaid vannak. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy klimaxol. Hány éves is? Ő már túlesett ezen a korszakon, amiben te most keményen benne vagy. Lehet, hogy meg akarna védeni egy csomó veszélytől. Lehet, hogy korainak tartja, hogy fiúd legyen (bár kérdés, hogy ez a te értelmezésedben mit jelent). Lehet, hogy attól fél, hogy elveszíti a kislányát: iszonyatosan gyorsan nőnek fel a gyerekek. :)

Ha teljesen bezárkózol előtte, akkor nem fog menni... Mi lenne, ha kérdezgetnéd arról, hogy ő milyen volt, amikor te ekkora voltál? A nővéreddel ebben az időszakban hogy viselkedett? Lehetsz vele őszinte, az nem titok, hogy tetszik egy fiú. Ettől még nem feküdtél le vele. Beszélgettetek már ilyesmiről? Engedd meg neki néha, hogy elvigyen autóval. Ez neki biztosan fontos, és nem feltétlenül azért, hogy szem előtt legyél. Hanem mert azért szeretné, ha a gyereke maradnál, miközben felnősz. :)

Eddig milyen volt a viszonyotok? Mert ha jó volt, akkor ezentúl is megbízhatsz benne. Ha látja, hogy nem akarsz tőle elszakadni, és hogy a valóban nagyon fontos dolgokat meg tudod vele beszélni, akkor tiszteletben fogja tartani az apró titkaidat is. Ha pl. tudja, hogy merre jársz, akkor nem aggódik érted. A szülők már csak ilyenek: féltik a gyerekeiket. :) Nem rosszindulatból, egyszerűen csak féltenek.

És vannak dolgok, amikről a barátnőid nem tudnak többet. Ilyen pl. a párkapcsolat, szex, szerelem. Beszélgess édesanyáddal erről is, hallgasd meg a tanácsait. Csak egy kicsit fogd vissza magad (tudom, nehéz, én is voltam tizenéves), és lehet, hogy ő is belátja, hogy nem szakadsz el tőle, hanem "csak" nagy leszel. :)

juzsika