Hogyan értessem meg lányommal hogy helytelen amit csinál?

Szia!Én a kicsit sajnálom de nagyon.Ő aztán nem tehet semmiről sem!Én is azt mondom ha nem is gyámhatóságra menyél segítségért de a családvédelmisekhez minden kép.

Nem szégyen oda menni,én is voltam férjemmel,és nagyon korrektek voltak,és segítőkészek.Ha elmondod nekik mi a baj,akkor ők bizalmasan kezelik.Valamit tenni kell a kicsi gyerekért!Ha az anyja ilyen csapodár!Nagyon sajnálom!Üdv:Egy édes anya

Kérlek ne haragudj, de volt egy mondatod, ami külön is nagyon fontos lehet:

"és ha neki olyan kedve van akkor a picin adja ki"

A többi dolog, amit írtál, az inkább ,,csak'' elhanyagolás, de ez az egy mondatod arra utal, lehet itt bántalmazás is. Kérlek, ha nem zavar, és jónak

látod, írjál erről részletesebben.

Úgy tudom, a bántalmazás megítélése más, mint az elhanyagolásé. Az elhanyagolás enyhébb eseteinél segíteni érdemes a megtévedt szülőt, viszont a bántalmazás nagyon összetett jelenség, bizonyos esetekben visszafordíthatlan ördögi körré nőheti ki magát. Minél durvább a bántalmazó, annál kiszolgáltatottabb és neurotikusabb lesz az áldozat, ez aztán további ürügyet, kulcsingert ad a további bántalmzáshoz, ahonan onnantól már akkor is nehéz kiszállni, ha már maga a bántalmazó is akarná. Az ördögi körnek súlyos esetben csak a tragédia vet véget, de még ha nem is fajul idáig, az áldozat későbbi életútja általában megtörik. A szörnyű emlékek felnőttkorban is sokáig kisértenek, szó szerint rémálmokban és egyéb poszttraumatikus tünetekben, ezeket esetleg csak kézbentartani lehet, gyógyítani utólag már nem feltétlenül lehet.

Ezen kívül is, ilyen pici korban még az enyhének tűnő bántalmazás is (általában: rázás) végzetes lehet.

Ötletet nem merek adni, mert Te ismered a körülményeket. Pár ötlet, ami nem veszélyes (nincsenek hatósági következményei, inkbb csak tájékozódás), tehát mindenképp ki lehetne próbálni:

1) gyerekpszichológust keress fel, és részletesen mondd el neki, mit tapasztalsz. Ha van bántalmazás, azt is mondd el neki feltétlenül. A gyerekpszichológus nagyjából fel tudja mérni, mekkora az ügy súlya (van -e közvetlen veszély, várható-e spontán javulás, egyáltalán bármiféle javulás, vagy esetleg épp ellenkezőleg, további romlás). Mindenesetre a több információ birtokában már világosabban fogsz látni. A pszichológus szakvéleménye valamelyest eszköz is lesz a kezedben: nem ütheti már csak úgy félre a kezedet a lányod onnantól kezdve.

2) Úgy éreztem válaszaidból, nem akarsz feltétlen a gyámhatóságra menni. Arra gondoltam, esetleg egy másik felnőttet odaküldhetnél, aki névtelenül, anonim módon kissé kipuhatolhatná előzetesen, milyen is a gyámügyi előadó. Profi, vagy dilettáns? Nyitott, vagy zárt gondolkodású?

* Együttműködő, aki jól ért a szakmájához, sokféle megoldásban gondolkodik, lehet vele szót érteni?

* Vagy pedig merev sablonos, szakmájához felszínesen értő, az érintetteket meg nem hallgató dilettáns?

Ha jók a tapasztalataid, és mengnyeri a bizalmadat, akkor esetleg el lehet indulni a vele való kapcsolatfelvétel irányába. Lehet, hogy a gyámügyi előadó jó módszereket is tud. Talán meghív mindenkit és az ügy minden résztvevőjével pontonként a legapróbb részletekig tisztázni tudtok mindent.

Köszönöm a választ.

Én is vert gyerek voltam, tapasztalatból úgy tudom, hogy a verés nem szűnik meg csak úgy az idővel.

Ami a szakértőket illeti... ők azt mondják. úgy tudom, hogy az efféle élmények traumát okoznak, szinte mindenképp megtörik a vert gyerek későbbi életútja is (szorongás, depresszió, önértékelési zavarok, súlyosabb esetben rémálmok és filmszerűen visszaidéződő emléknyomok). Az utóhatások végigkisérik a későbbi felnőtt életében is a gyereket, és ezt nagyon nehéz kikezelni, még szakemberrel is

[link]

Itt a Gyakorikérdések.hu-n is van egy hasonló kérdés, az amit erre adtak, az szerintem ide is vonatkozik:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Ha szeretnél picit lekileg feltöltődni előbb, akor érdemes gyerekpszichológussal beszélned, hadd bátoritson Téged, de szerintem ő sem fog tudni végső soron mást tenni, mint hogy eligazit Téged, hova fordulj, mennyire súlyos a dolog.

Mert amit irtál, egyértelmúen súlyos abúzus. Egy ideig azt hittem, hogy talán csak enyhe elhanyagolás, de sajnos nem, tényleg súlyos abúzus. Mindenképp valamilyen úton-módon hivatalos segitséget kell kérni, mert a bántalmazás veszélyes, spontán módon szinte biztosan nem múlik el, általában olyan dolgokkal jár együtt, ami szintén veszélyes (érzelmi abúzus).

Jogilag, úgy tudom, törvénybe is ütközik a gyerek bármiféle megütése, még jobban is, mintha egy vadidegent ütne meg az utcán, mert a vadidegen tud védekezni, a gyereknek meg esélye sincs rá.. A magyar jogrendből végre kiszedték a ,,házi fegyelmi jog''-ot, ezek afféle skizoid maradványok voltak még a 90-es évekig, ma már nem szabad gyereket ütni (pofozni sem, kezére sem verni).

De ennél is fontosabb, hogy súlyos és valószinűleg gyógyithatatlan traumát okoz kétéves korban a gyakori ütlegelés olyan személytől, akitől érzelmileg függ. Sajnos ez csak későbbfog előjönni, szóval most érdemes lépni.

A gyámhatóság egyébként, úgy tudom, általában védőnőt rendel ki, aki kijár a családhoz, figyeli a gyereket rendszeresen, és a bántalmazás jeleit is észreveszi rajta. De ezt nehéz lenne megmondani, hiszen minden eset más, nem tudom pontosan, mit fognak tenni.

... a gyerekpszichológus, pszichológus arra is jó, hogy átbeszélje az embberrel a döntést, mármint az efféle döntéseket, hogy esetleg mégiscsak Ti veszitek Magatokhoz a gyereket, és felvállaljátok a konfliktust a lányotokkal. Fájdalmasnak tűnik felvállalni a családban ilyen összeütközést, de esetleg nem is olyan vészes, mert megtisztitja a dolgokat, tiszta helyzetet teremt. Szóval az ilyen komolyabb döntések felvállalásához is segitséget adhat egy jó pszichológus, mert át lehet vele beszélni a dolgokat.

Összeolvasva azt, amit eddig irtál (zugivás, elhanyagolás, bántalmazás), lehet, hogy ez jobb lenne. A védőnő mindent nem vehet észre, és a bántalmazást is csak legfeljebb kontroll alatt tarthatja, teljesen nem feltétlenül tudja megakadályozni, ha már eleve olyan a légkör. Volt olyan eset is, hogy a végül bekövetkezett tragédiát a védőnő sem vette észre előre, ez nem biztos módszer.

Nyomorult gyerek, a te lanyod a kisunokadat teljesen tonkreteszi idegileg, lelkileg!!!

Megerdemelne, hogy elvegyek tole a gyereket! Mar most 2 evesen fel az anyjatol az a nyomorult kicsi kolyok, hogy fog o felnoni igy? Miert nem adja oda neked a lanyod az unokat, majd te felneveled.

A lanyodnak nem kell ez a kisgyerek, nem szereti.

En a helyedbe elvetetnem tole a gyereket, biztos vagyok benne, hogy te azonnal megkapnad, ha te tenyleg rendesen elsz.

A lanyodat kellen utni, nem a nyomorult kisgyereket.

Nem is ertem hogyan birod elturni, hogy nem veteted el tole, egy alkoholista, agressziv notol azt a kiszolgaltatott, kicsi 2 evest. Azonnal intezkedj, ne hagyd, hogy usse azt a kicsit az anyja.

A gyerekpszichológus azt tudná felmérni, hogy mekkora a dolognak a súlya, mekkora a veszélyessége, merre lehetne elindulni.

Azt, hogy a lányod viszonya javulhat-e még a gyerekével, azt nehéz lene innen felmérni. Nagíon sok eset lehetséges, ezeket csak szakembertudja egymástól különválasztani, melyik igaz.

Ha lányod alkatilag is kegyetlen természetű, akkor nem fog javulni. Ekkor meg lehet fontolni, nem lenne-e jobb mégiscsak elvenni tőle a gyereket.

Ha lányod csak neurotikus, ingerlékeny, de egyébként alkatilag nem kegyetlen, akkor még javulhat a gyerekkel való viszonya, de ekkor sem magától, hanem szakember segítségére lehet szükség ekkor is. Ehhez azonban az ő saját belátása, akarata is kell, kényszerrel nem lehet pszichológushoz járni, mert ahhoz együttműködés kell.

Ha a lényod semmiképp nem akar gyógyulni, és veszélyezteti a gyereket, akkor akkor is korlátozni kell őt, ha egyébként nem lenne alkatilag kegyetlen.

Szóval nagyon sok eset lehetséges, ezt mindenképp szakembernek kell felmérni. Első lépésként szeritem gyerekpszichoógussal érdemes beszélned. Először meghallgat Téged, aztán, ha skierül összehozni, akkor a gyereket is meghallgatja, rajzoltatja, játszik vele stb. sok mindent meg tud sejteni. Ő tud további tanácsot adni, merre érdemes továbblépni.

Ha a lányodon lehet még segíteni, akkor ajánlhat neki olyan pszicholégust, aki direkt fiatal felnőttek problémáihoz ért. Ekkor talán a lányod maga is képes lesz jó anyává válni a szakember segítségével.

Ha a lányodon már nem lehet segíteni (pl. ha alkatilag kegyetlen, vagy ha nincs belátása), akkor meg olyan tanácsot adhat a pszichológus, hogy kihez fordulhatsz, hogy a gyereknek ne legyen sérülése a rossz bánásmódból (pl. gyámhatóság).