Mit tennétek a helyemben? Hagynátok, hogy jöjjön, vagy sem?
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni az anyósommal kapcsolatban.Az előzményekről röviden: lassan egy éve házasok vagyunk, de az esküvőnk nem sült el túl jól. Anyós adott egy kisebb összeget nászajándékként az esküvő előtt, amitől úgy érezte, bármit megtehet. Az esküvő előtti napon nagyon összevesztünk. Mi kis esküvőt akartunk a kedvesemmel, ő nagy rongyrázást, hogy megmutathassa. Épp a termet díszítettük, amikor közölte, neki nem tetszik a terem, csináljuk máshogy. Nekünk tetszett a kedvesemmel, és nemet mondtunk. Ebből hatalmas vita kerekedett, és a fejünkhöz vágta, hogy de úgy kell csinálnunk, mert ő fizeti. Az esküvő másnapján visszaadtuk neki a pénzt, és mindent mi fizettünk.
Az esküvőt végighisztizte. Fél egy körül kihívta őt az egyik unokatestvére, és az utcán felpofozta, majd kidobta az esküvőnkről. Azóta nem beszél velem az anyós, mert állítólag én uszítottam előtte az ő rokonát, akit akkor láttam először.
Viszont kedvesem előtt adja a szépet, hogy mennyire szeret, ha kettesben maradunk, elmond minden mocskos k....nak. Úgy érzem, kedvesem is tudja, mi megy a háta mögött, de fél szólni, mert tudja, abból veszekedés lesz. Mellettem kiáll bárkivel szemben, és úgy döntöttünk, inkább ne maradjak kettesben az anyjával. Mielőtt leszólnátok őt, ellene is kiállt már párszor, de semmi nem változott, utána ugyanúgy mondta a magáét a háta mögött. Most már ott tartunk, rosszul vagyok, ha csak meglátom az anyósom.
Szóval a problémám az, hogy hamarosan elköltözünk még messzebb tőle. Saját magunk akarjuk a lakást kifesteni, felújítani. Bejelentkezett segíteni. Anno, mikor albérletbe költöztünk, mindenbe beszólt. Hova rakjuk a szekrényt, milyen legyen a fal stb. Azóta kedvesem sokat változott, de félek, mi van, ha nem áll ki most mellettem. Nem akarom még egyszer ezt végigcsinálni. Ez a mi életünk, és ne szóljon bele.
Hogyan hozzam fel ezt a kedvesemnek? Nem akarok neki sem fájdalmat okozni, mert tudom, ha az én anyám csinálta volna ezt, elsüllyedtem volna szégyenemben. Viszont egyke gyerek, és állandóan azt hallja az anyjától, hogy cserbe hagyta amikor engem elvett. Az apósom elhagyta egy másik nőért, mert nem bírta már elviselni az anyósom. Azóta annak él, hogy másokat beszéljen ki a hátuk mögött.
A kedvesem most kettőnk között őrlődik. Engem se akar cserbe hagyni, az anyját sem. Szerinte ha nem egyezzünk ebbe bele, akkor még inkább rontunk a helyzeten, és az már a mienk, nyugodtan mondhatjuk, hogy ne úgy legyen. Ez egy kicsit elbizonytalanított. Mi van, ha azzal, hogy nem kérünk a segítségéből, tényleg tovább rontom a helyzetet?Az esküvő előtt nagyon jó viszonyban voltunk, de amint bejelentettük - egy évvel a lagzi előtt - a nagy nap hírét, és azt, hogy a nászajándékként kapott pénzből, plusz hitelből veszünk messzebb egy lakást, teljesen megváltozott. Nem tudom máshogy leírni, mint hogy kétszínű lett. Kedvesem előtt nyal, a háta mögött engem szid. Szerencsére nem szóltam semmit, nem panaszkodtam, de a rokonai így is észrevették, és már ők sem beszélnek vele. Szívem szerint én is azt tettem volna, és a lagzi mindent meg is oldott. A rokonai miatt is engem okol, akiket szintén nem ismerek, csak párom meséli, hogy anyós panaszkodik, már ez sem, az sem köszön neki vissza.
Ti mit tennétek a helyemben? Hagynátok, hogy jöjjön, vagy sem? A kedvesem azt mondta, bárhogy döntök, ő elfogadja, és kiáll mellettem.
válasza: válasza: válasza:Én nem engedném meg neki. Az egy dolog, hogy a fia, de te vagy a felesége, akivel a hátralévő életét le fogja élni. Nem irányíthatja a fiát örökké.
Mondjátok neki, hogy sok munkával jár a költözködés, és nem szeretnétek, hogy megerőltesse magát stb. Úgy utasítsátok vissza, hogy kedveskedésnek tűnjön, megkímélésnek. Azt írtad messzebb lesztek? Másik városba? Mert akkor az is mondhatjátok, hogy ne fáradozzon az utazgatással stb.
Ne hagyd magad! Az én anyukám elvált, 50 évesen találkozott egy szintén 50 éves férfivel, aki mellől az anyja minden nőt elmart. Anya nyelt, tűrt. Máig együtt él a férfival, az anyja miatt minden megalázást eltűr, nekünk meg a testvéremmel el kellett onnan költöznünk, mert minket is kitámadott a nő.
válasza:Hú...nagyon sajnállak!
Pároddal kapcsolatban: Mindig legyél őszinte. Abból nem sül ki semmi jó, ha nem vagy az. Akár fáj neki, akár nem, vannak dolgok, amikkel kapcsolatban nem szabad homokba dugni a fejünket.
(Én megjegyezném, bár nem rólam van szó, hogy nálunk anno, amikor párom szülei követelték, hogy hagyjon el engem a párom, vagy válasszon, hogy ők vagy én. Hát engem választott. Rájöttek, hogy nem tudnak minket szétválasztani, és végre megbékéltek velem.)
Talán a te anyósod is megváltozna, ha megértené, hogy nem ő parancsol és nem ér el semmit ezzel a ronda viselkedéssel.
Én nagyon büszke voltam akkor a páromra, hogy engem választott, bár a lelkiismeretem sohasem viselné el, ha miattam szakítana a szüleivel. Sohasem vártam el tőle, de nagyon büszke vagyok rá, hogy a sarkára állt és kiállt kettőnkért. Remélem a te párod is egyszer kiáll majd érted. Tudod jobb távolról szeretni, mint közelről utálni. Jó messzire mentünk azért a szülőktől, így amikor havonta vagy kéthavonta meglátogatjuk őket, annyira örülnek nekünk, hogy nem fáradoznak a szekálásunkkal, tudják, hogy azonnal elmennénk onnan, nem tűrjük a piszkálást.
Másrészt inkább nem kell nekem olyan család, ahol engem bántanak, csak azért hogy legyen. Ha nem képesek szeretettel közeledni hozzám, akkor nem kötelező nekünk tartani a kapcsolatot, még akkor sem, ha fáj, de az ilyen ronda bántásoknak és veszekedéseknek semmi értelme. Az élet és a családi kapcsolat nem erről kell, hogy szóljon.
Vagy te olyan értékes ember, hogy nem kell eltűrnöd az ilyen bánásmódot. Ezt tartsd szem előtt és te is áll ki magadért, ne csak a párodra hagyd a kemény melót.
válasza:Szerintem próbáld/próbáljátok rendezni a viszonyotokat, mert később, amikor gyermeketek születik, akkor is szeretne majd segíteni és akkor még nehezebb helyzetben leszel. Láthatóan Te is hajlasz a "békülés" felé, pláne a párod miatt. Attól még most mondhatod, hogy "ne fáradjon" a segítéssel, de a fenti okok miatt célszerű rendezni a
kapcsolatotokat.
Attól félek, ha az utolsó nap jön, abból is veszekedés lesz. Mindenen megsértődik, ami nem úgy van, ahogy ő akarja, mondhatjuk bármilyen finoman.
Már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy betegye a lábát a lakásba.
Nem másik városba, csak a város másik végébe költözünk.
A barátos ötlettel pl. az a baj, hogy abból is sértődés lenne. Anno, mikor a menyasszonyi ruhámat kerestem, anyut vittem magammal, mert ő őszintén megmondja a véleményét. Meg mégis csak az anyukám. Utolsó próbára apu is jött, mint sofőr, és megnézte rajtam a rucit. Kedvesemmel ő ment, de a kedvesem ragaszkodott hozzá, hogy az utolsó próbára én is menjek, amiből szintén vita volt, mert ha én mentem hozzájuk, akkor ő miért nem jöhetett velem...
Kicsit talán a férjemet is védem, mert fáj látnom, ahogy őt teszi tönkre.
Már azon is gondolkodtam, én vagyok rossz ember, amiért úgy érzem, egy 35 éves férfinak ne az anyja mondja meg, mit tegyen. Hamarosan babát szeretnénk, és nagyon félek. Szeretném rendezni a viszonyt, de bármit teszek, rosszul sül el.
Kedvesem kiáll mellettem, de nekem akkor is rossz érzés, hogy azt kapom az anyósomtól, nem vagyok elég jó a fiának.
válasza: válasza:Mi olyan lakásban lakunk a párommal, ami félig anyósék nevén van, mivel végül is ők vették a házat befektetésnek, amíg mi tanulunk.
De eszükbe sem volt beleszólni, hogy milyen legyen belülről a lakás..azt mondták, hogy mi élünk benne, nekünk kell, hogy tetsszen.
Amúgy is mi vettük bele a linóleumot, bútorokat, műszaki cuccokat.
Én nem engedném a helyedben, hogy beleszóljon, mert azt a lakást Ti veszitek, a TIÉTEK. Én biztos megbeszélném a párommal, hogy félek ettől a helyzettől és hogy nem tudom mi lenne a megfelelő megoldás. Ő is biztos elmondja majd a dologgal kapcsolatban a véleményét és tudni fogod, hogy mire számíthatsz.
Tudom, hogy az anyja az élete része és annak is kell maradnia..de ez nem jelenti azt, hogy Neki mindent szabad és mindenbe bele szólhat. Te se mész oda hozzá, hogy szerinted nem szép színű a konyha és holnap átfestitek.
Elég vicces lenne nem?
Szóval ne hagyd Magad! Neki is annyi joga van a Ti lakásotokban, mint Nektek nála!
válasza:HÁLISTENNEK NEM VAGYOK EGYEDÜL!!!! Ne haragudj, de eddig azt hittem csak én vagyok így ezzel a problémával. Fogalmam sincs mit kéne tenned, hiszen te már úgyis csak szar leszel, aki elvette a fiát!
Ugyan ez van nálunk is. Azzal az eltéréssel, hogy az én párom 27, egyke és az apukája 3 éve meghalt. Mi egy fedél alatt lakunk. Eleinte engem is próbált irányítani, ami hamar kiderült, hogy nem fog neki menni, így kb fél éve az ajtót csapkodja rám, ha meglát látszik a szemén hogy gyűlöl. A fiát maximálisan kihasználja, leszívja mind agyilag mind anyagilag, és ő dirigál.
Viszont ha döntéshelyzet elé állítanám nem vagyok benne biztos hogy engem választana. Te hogy érted el, hogy elköltözzetek? Engem is eljegyzett már viszont ha kitűznénk az időpontot tuti őrjöngne....
És én is rosszul vagyok, idegbeteg vagyok ha csak meglátom az anyós kocsiját a házelőtt, hogy itthon van ő is... pfff
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!