Pozitív megerősítés helyett miért a becsmérlést válassza sok szülő?

Én nem vagyok már régen gyerek, és még szülő sem, a kérdést az ihlette, hogy pár témába vágó kérdés volt itt a gyk-n. Illetve régi gyerekkori emlékek.

Szóval: ha én szülő lennék, olyan szülő szeretnék lenni, akinek a gyereke, ha véletlen egyest kap a suliban, nem rettegve jönne haza a lebszástól való félelmében, hanem azzal, hogy "Apa segíts, rossz jegyet kaptam, hogy javítsam ki?" És ekkor én azt mondanám neki, hogy gyere, nézzük át miben nem vagy jó és segítek átvenni, de sosem mondanám azt, hogy "ha így folytatot, nem lesz ember belőled". Vagyok olyan felvilágosult, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mekkora lelki traumát okozhat egy szülő a gyerekének, ha:

-becsmérli

-negatívan kritizálja

-csak a rosszat veszi észre

-a párkapcsolatába is beleköt, ezzel minősítve a gyereke döntését

stb

Nem azt mondom, hogy ki kell nyalni a kicsi sggét, de sosem értettem, hogy miért nem lehet tárgyilagosan, pozitívan és rombolás helyett ÉPÍTŐLEG fellépni?