Most tényleg ilyen semmirevaló szülő vagyok?! Már elment az összes önbizalmam.
Anyám kontra én a babanevelésben.
Még gyesen, szóval egész nap a virgonc 1,6 évessel vagyok ithon, jókat sétál, eszik, pancsizik, kúszik - mászik s minden ok az egészségével.
Napvégére már eléggé elfáradok s akkor szokot anyum hazajönni. Párom nagyon sokat éjjel-nappal dolgozik, így is sokat segít. Lassan de biztosan érzem anyu teljesen bénának tart a gyereknevelésben, hogy nem tudok eléggé szívvel- lélekkel s éjjel - nappal s ezen teljesen elkeseredtem már. Engem a gyerek ébreszt. Hétvégén viszont nem, mivel anyu koránkelő, halja moccan egyet a baba s már hopp, felis kapja s iszkol vele konyhába. Én meg alszok észrese véve.
Persze napközepén megkapom mit alszok annyit.
Mondtam szépen, engem a baba kelt, ne vegye el előlem, hisz törődök vele ha hagyja. Lefekvéskor is mindig ez megy, amint már egy fél-egy óra cumizgatom,(mert biztos kevés, apad a tejem de már 1éve mondja!)
simogatom, tentiztetem majd lerakom ő sír. Hopp, anyu ugrik, kakaó, melegtej, mellette alvás stb.
Mondom legalább az esélye legyen meg babának, hogy 5-10 perc aztán ha nem alszik, tovább próbálnám. Denem! Ő már vádol a szemével, remeg a gyerekajtaja elött görnyedten, órát lesve, cumival a kézben. Mert én vagyok ilyenkor a gonosz.
Nekem erre már nincs időm s értelmetlen is mivel kezd hisztisedni a gyerek. Ha valamit nemkap meg (pl: tvirányító, kábelek) akkor már rákezd hiába szólok neki mindig szépen.
Ha sétálni vinném nem majd ő, ha etetném már megelőz,
de ha úgy kéne rá vigyáznia, hogy mi párommal mennénk el valahova akkor már nem mert fáradt, gondterhelt, le van merűlve.
Ha másik mamához mennénk évi 2szer hát remeg mert bár nem mondja de teljesen kisajátítja, neki egy mamája lehet csak aki meg Ő. A másik az csak megtűrt, de inkább nincs is, csak egy idegen. :S (pedig szegény anyósom messze él s ritka a látogatás hiába kedves s szereti ő is.)
A másik, pedig amivel minden nap még mélyebben van alázva anyai szívem az az együtt alvás. Már írtam erről ki kérdést de nem változott semmi. Ő imádna aludni a babával, gyakran meg is teszi. (most is gyanítom azért van már bent negyedórája nála..)
Én nem merek/bírok a babával aludni mert miden rezdülésemre felriad, mocorog, s egyik melett felázik mivel non-stop cuminak tekint akkor, másik melett agyonkarmolja + rossz alvó vagyok aki egész éjjel forgolódna.
Szóval anyú aludna vele de én nem, s hát ez egy gyöngéd dolog amit velem vagy senkivel nemkéne csinálnia a babának. De ilyenkor sopánkodik, sajnálgatja én meg majd elbőgöm majga, hogy hagyjon már levegőhőz jutni minket s ne nézzen úgy rám, hogy csak gyerekvagyok aki nek törődik a babával! Elegem van.
Mielött bárki azt kérdezné "miértis szűltem az anyám nyakára" ... hát mert ő akarta. Pontosabban folyton folyvást mindent megtesz csak maradjunk, szerintem bele is őrülne ha megpróbálnánk elköltözni. Mivel elég érdekes nevelésben részesültünk, aki elköltözik ithonról az szétszedi a családot, áruló de nemérti meg, hogy a baba már az én másik családom! Olyan s úgyviselkedik mint egy anya pótlék de én vagyok a baba anyja akit imádok, a legszebb dolog az életemben. De már kezdem elhinni, bizony nem vagyok elég jó az anyaságra.:(
Hiába hozom szóba a dolgot neki akkor simogatja a hátam, hgy jaj, hát ne gondoljak ilyet, csak annyira szereti az unokáját.... :(((
Itt nem a gyerekkel való kapcsolatod nincs rendben, hanem az anyukáddal.
Mondjuk az már kivételes helyzet, hogy csak azért nem költöztök el, mert érzelmileg megzsaroltak. a legtöbb fiatal házasnál hasonló helyzetben inkább anyagi akadálya szokott lenni.
Mindenesetre a szitu az, hogy anyád átlép egy olya nhatárt, ami neked rosszul esik. A feladatod most az, hogy elérd, hogy ne lépje át. Keresd meg az eszközt hozzá, ahogy ezt el tudod érni, és ha nem megy, akkor költözzetek. A legtöbb családi kapcsolatot nem szétveri, hanem megerősíti, ha a felnőtt gyerekek elköltöznek a szülőktől.
sok sikert, és mesélj az eredményekről!
Szegénykém..ne sírj:-(
Állj a sarkadra, és mond meg neki, hogy az ott a TE gyermeked. Megköszönöd a segítségét, de nem minden áron, és nem rajtad átgázolva kell segítenie.
Hát nekem nincs gyerekem, meg fiatal is vagyok még hozzá, de megértelek. Sajna nálunk is az az elv otthon, hogy ha én arról beszélek, hogy elmegyek otthonról akkor áruló vagyok, meg cserben hagyom. Minden álmom az volt, hogy külföldre mehessek dolgozni pár évre. Sajnos nem vagyunk olyan anyagi helyzetben, hogy csak úgy utazgathassak, a külföldi munkavállalás lenne az egyetlen lehetőségem arra hogy világot lássak. De anyám hozzáállása az, hogy "Nem hagyhatsz itt, nem teheted ezt velem, majd ha meghalok mehetsz, de addig maradj itt". Csak mire ő meghal, nem mintha ezt várnám, remélem nagyon sokáig lesz még anyukám, de na ha már így mondta belegondoltam, hogy mire ő meghal én minimum 40 leszek, addigra a fiatalságom oda, mit dolgozzak már akkor külföldön? Nem 40 éveseket keresnek hajópincérnek.
A te helyzetedben az egyetlen megoldás az ha elköltöztök. tudom nehéz. de ne hagyd, hogy bebeszélje neked, hogy cserbenhagyod ha elmész. Úgyis megbékél majd, és ugyanúgy a nyakadon fog lógni ha csak teheti, de esténként majd szépen hazamegy és akkor csak a tiétek a pici.
19/L
Egyértelműen gyereknek tart, és ő maga akarja felnevelni a te gyerekedet is. Azt akarja, hogy őt imádja, rá nézzen úgy, mint rád kéne.. Magyarul el akarja venni tőled a gyereked szeretetét. Én is nagyon utálom, mikor saját rendszerem szerint csinálok valamit (mint a te napirended a babával) és valaki csak azért, hogy hasznosnak és jobbnak érezze magát, mit sem törődve a véleményemmel (engedélyemmel?), belerondít a napirendbe. Miért nem engedi, hogy te reggeliztesd a gyereket? Miért akar vele aludni? Abban biztos lehetsz, hogy ilyen kesze-kusza szabályokkal a gyerek félre lesz nevelve, és téged fog hibáztatni miatta (Mivel nyilvánvaló, hogy ő mindent jól csinált..)
Nincs semmi baj a segítséggel, kivéve ha kéretlen. A te gyerekedről van szó, el kellene fogadnia a te általad jónak tartott szabályokat. Szerintem ne hagyd, hogy a babával aludjon, és az etetéseket, fürdetést, mindent ami a kapcsolatotokat mélyíti, hagyd meg kettőtöknek. Ő nyugodtan dajkálhatja, de a te feladatot az ellátása. Amúgy ha napközben nem kényeztetheti kedvére, akkor valószínűleg rá fog fanyalodni hogy akkor vigyázzon rá és élje ki ösztöneit, mikor ti szórakozni akartok..
Ha tényleg elköltözhetnétek, akkor mondd meg neki, hogy nem akarod kétféle nevelési elv szerint nevelni a gyerekedet, ezért vagy azt teszi amit mondasz, vagy pedig elköltöztök.
Ne legyél anyámasszony katonája, nagyon sokat fogsz szenvedni a jövőben, ha ráhagyod ezt a problémát. Ameddig egy házban éltek, te csak a rossz lehetsz, ő pedig a tökéletes..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!