Nem túlságosan beszűkült, hogy akinek már van egy kapcsolata leépíti a barátait?

Az én (ex-)legjobb barátnőm is éppen ezt csinálja. Nagyon "sikeresen" építi le a mellette mindig kiálló embereket.

Majd ráb*szik, csak addigra már senki sem lesz, aki segítene. Igazából az ilyen embereket már szánni sem tudom.

Egyet jegyezz meg: Az emberi butaságnak nincsenek határai.

U.I.: Megjegyzem, hogy én sem vénlány vagyok, hanem 22 éves, párkapcsolatban élő. :D

2-3 hónap alatt elég gyors teljesen leépíteni a barátokat. De ha évek viszonylatában nézzük, előbb-utóbb úgyis leépülnek. Főleg azok, akiknek nincs tartós kapcsolata, vagy nem házasságban él, nincs gyereke. Előbb-utóbb a barátok központi szerepét mindenhol átveszi a családfenntartás. Lehet, hogy akár gyerekes családok is tartják a kapcsolatot, de ezek jóval lazábbak,mint az ifjúkori barátságok. Munka és gyerek mellett nehéz állandóan barátnőzni, haverokkal tölteni az időt. :)

Az, hogy vki számára csak a szerelme létezik az első hónapokban teljesen normális sztem, hiszen akkor ismerkednek össze, minden az újdonság varázsával hat, így érthető, hogy a lehető legtöbb időt szeretnék együtt tölteni. Utána már kicsit lazul a dolog, jobban beleférnek a barátok is, a külön bulik esetleg (mondjuk nekem erre sosem volt igényem), a hobbi folytatása, stb.

Vannak viszont olyanok, akik ne érzik szükségét annak, hogy mással is törődjenek, ha van egy kapcsolatuk. Hosszú távon sztem ez nem kifizetődő, mert előbb-utóbb tényleg bekattannak.

Nem szükségszerű, hogy leépüljön a baráti kör, viszont tény és való, hogy ha addig az idejük nagy részét együtt töltötték, ez valamennyire csökkenni fog.

Kell egy kis tolerancia a barátok és az új kapcsolat részéről is egymás felé.

Nálunk a kapcsolatunk elején volt egy pár ismerős, barát, akik kicsit megsértődtek, hogy most már inkább a párunkhoz alkalmazkodtunk, mint hozzájuk, együtt jártunk társaságba, szórakozni és a barátoknak ezt meg kellett szokniuk. Nem hanyagoltuk el őket, csak már nem ők voltak az elsők.

Viszont hogy közöttünk a párommal ilyen szoros kapcsolat alakuljon ki, ahhoz az is kellett, hogy mi is tudjunk igazi barátai is lenni egymásnak.

Én azért csinálom ezt (néha), mert a "barátaim" nem igazi barátok. Véleményem szerint semmi közös nincs bennünk, túlságosan különbözőek vagyunk nem is értem, hogy nem veszik észre. Ha egyedül vagyok akkor többször mondok igent muszájból valami programra vagy meghallgatom a nyafogásukat. Ha viszont van valakim akkor végre van mire hivatkozni, hogy miért nem érek rá.

Szóval szerintem érdemes elgondolkodni azon, hogy ők tényleg a barátjuknak tartanak-e vagy csak nem akarnak durván elküldeni. Én nem vagyok túl kedves ezekkel az emberekkel, mégis ragaszkodnak hozzám. Nem is értem...

Most viszont végre találtam egy olyan barátot, akivel teljesne egy hullámhosszon vagyunk, vele végre nem kell megjátszanom magam, mert megért! Őt nem hanyagolom attól, mert van kapcsolatom. Ugyanúgy fontos nekem és sokszor vele megyek el eseményekre, hiszen a párom előtt is együtt jártunk ilyesmire. A páromat nem zavarja, neki más az érdeklődési köre.

Világ életemben figyeltem arra, hogy megóvjam a baráti kapcsolataim a párkapcsolatom mellett!

Azt normálisnak tartom,hogy a kapcsolat első pár hónapjában jóval kevesebbet tölt valaki a barátaival! Ilyenkor a barátnak is türelmesebbnek kell lenni. Az a nem normális, amikor valaki ilyenkor akár évekre elfelejti a barátait. Ilyenkor mindig bejön sajnos a Murphy törvény, hogy szakítanak, ő meg kopogna az elhanyagolt barátok ajtaján.

Nem értek azzal egyet,hogy aki ilyenkor nem "fogadja" vissza, az nem igazi barát. Akkor ez meg is fordíthatnám, aki a szerelemért elfelejti a barátait, az sem igazi barát!

Nekem 4 nagyon jó barátnőm van. Gyerekkorom óta azok. AMikor megismerkedtem a férjemmel, én is kevesebbet voltam velük. Nem is csak azért, mert állandóan együtt akartunk lenni, hanem mert ugye már nem egyedül van az ember, alkalmazkodni kell a másikhoz, az ő programjaihoz stb. Nekem szerencsém volt, a lányok megértették. Aztán persze megoldottam,hogy mindenkinek jó legyen. Heti egyszer összefutunk egy kávéra, üdítőre. Ezek az esték nekem is kellenek, ilyenkor a férjem is fiús programokat csinál. Bulizni is szoktunk menni, bár már elég ritkán. Napi szinten váltunk emileket, és legalább heti 2szer beszélünk telefonon! Nekem nagyon jó érzés,hogy ha Isten ne adja bármi történik a férjem és köztem, nem vagyok egyedül. De ez csak úgy működik, ha én is teszek a barátságért!

Büszke vagyok arra,hogy a barátnőim mindig elmondják,hogy mennyire jó, hogy ilyen sokat vagyok velük és hogy a házasságom miatt nem került kispadra a barátságunk!

Én így jártam 18-22 éves kororm között. Volt egy vőlegényem és érte mindent. Rá id b@sztam keményen... Aztán vége lett és pár hónap múlva jött egy másik kapcsolat. Azóta nagyon figyelek erre. Azóta a férjem!

A barátnőm dettó ezt csinálja, ráadásul 1 éves belül még szült is a srácnak... Szánalmas!!! Sajnos tapasztalat!!!