Van olyan személy, akinek/akiknek bármit elmondasz gátlások nélkül?

én nekem van egy barátom aki mindent tud rólam.

ahogyan én is róla.

ezt a családi életemtől kezdve a szexuális életemen át az apró cseplő dolgokon át.

Van az életemben 1% amit senkinek sem mondok el! Még magamnak sem szívesen "beszélek erről". Szerintem ez teljesen normális, a kérdés az, hogy nálad hány százalék amit senkivel sem osztasz meg, és mik azok. Mert nem mindegy az sem.

L/19

hali

én sem mondok el mindent a szüleimnek. apuval pl ritka hogy komolyan bezsélgetnék, átlagosan csak ilyen felszinesen... hazajövök pénteken a koliból és megkérdezi mi a helyzet stb... ez kb 5-10 perc. aztán napközbe benéz egy párszor a szobámba vagy ahol tartózkodok. de egyébként semmi bajom nincs vele, egyszerűen csak nem szoktam úgy megnyílni felé. anyuval másabb a helyzet felé könnyen megtudok nyílni, de azért nagyon sok mindent nem osztok meg vele. van 1 személy akivel mindent meg tudok osztani, ő a legjobb barátom 4 éve ismerem és benne meg lehet bízni már vagy 100szor bizonyította. egyébként hogy őszinte legyek nem tudom én mikor fogok tudni megnyílni a szüleim előtt 100%-osan... valószinűleg akkor ha már nem velük fogok élni.

szeritnem azért próbálj meg megnyílni és felszabadulni, ha nem is beszélsz minden problémádról nekik, próbáld úgy hogy először csak kis dolgokat mondasz el nekik, és ha ez beválik hátha közelebb érzed magad hozzájuk. esetleg ha van legjobb barátnőd akiben tutira megbízhatsz, elmondhatod neki a gondjaidat jó az ha valaki végig hallgat a pszichológuson kivül.

egyébként mikor nekem ilyen stresszes időszakom volt, az segített hogy kiöntöttem a szívem egy barátomnak, aki végig hallgatott, és elmondta a véleményét. én is akartam gyógyszeres segítséget kérni, és beszéltem is a dokival, aki csak lecseszett hogy: ,, 18 éves vagy, akkor minek akarsz gyógyszereket szedni? Fiatal vagy, ezek a legszeb évek az életedben, csajozz, érezd jól magad kapcsolódj ki. "

a szavai nem épp nyugtattak meg, csak üres beszédnek éreztem. de nem vettem gyógyszert, ennek viszont örülök.

ez körül belül 1 éve volt, most már úgy ahogy összeszedtem magam, kezd vissza térni az önbizalmam, nem emésztem magam. igaz hogy a szülők előtt kb úgy tudok megnyílni ahogy az elején írtam, de nagyon nincs is mostanság szükségem arra hogy kiöntsem a lelkem valakinek. szerencsére :)

szerintem idő kell és helyrejössz te is, nem fogod magad rágni a dolgokon, és meg tudsz majd nyílni a szülők előtt is csak próbálkozni kell majd:) próbáld megtalálni az okot amiért ilyen vagy, talán úgy gyorsabban minden a régi lesz majd. de előbb-utóbb jóra fordulnak a dolgaid hidd el:)

szeritnem kapd össze magad, jön a jó idő, légy formába, menj el egy kozmetikushoz, tőltödj fel és irány pasizni:) biztos van olyan srác aki tetszik neked... nem kell 1 Brad Pitt-nek lennie a lényeg hogy normális srác legyen, aztán kell 1 kis idő és ha már eléggé bízol benne neki is kiöntheted a lelked:)

szerintem a nyugtatód hanyagold. én majd a Remotív nevű gyógyszert szeretném kipróbálni, ez természetes alapanyagú, nem tudom mennyire válna be, nekem azért kell mert kezdek stresszes lenni hiszen felvételi vizsgák + kicsit több mint 1 hónap és érettségizek... szóval reménykedem hogy a Remotív segítségében, még nem hazsnáltam, de itt az oldalon keress rá vannak kérdések rólla.

Minden jót, ha valami kérdés van írj szivesen válaszolok :)