Miért mindig ő, és miért nem saját magam? Néha már tiszta bolondnak érzem magam!

Nekem is, és páromnak is borzalmas gyerekkora volt.

Másfél éve ismertem meg Őt. Fél éve voltunk együtt mikor anyám kitett, mert nem szakítottam a kedvéért.

Anyósomék befogadtak, azóta újra rémálom az életem!

A testvéreim nem tárgyalnak velem, gondolom anyám ellenem fordította őket. Többet nem mehetek oda, kitagadtak.

Itt is borzalmas a helyzet, mind anyagilag, mind "családilag".

Párom most fog vizsgázni, nekem még van hátra egy évem OKJ-n. Apu után kapok 30k árvajáradékot, ebből élünk.

Tulajdonképpen havi 20 kajára megy (ebből 5000 biztos, hogy párom nasija), a többinek pedig hó végére mindig lába kel.

Akárhányszor utánaszámolok, mindig rájövök, hogy páromra költöm. Ő nem szívesen fogadja el, de csak olyat veszek, amire szüksége van (gyógyszerek, hiányzó ruhadarab, stb...).

A tanárom felajánlott 45000Ft-ért egy kihasználatlan apple gépet. Nekem semmi szükségem nincs rá, mégis megveszem részletre a páromnak. Fél éve nem működik rendesen a telefonom, nincs egy normális farmerom, a laptopomon kijelzőt kéne cserélni, és szükségem lenne már egy kis kikapcsolódásra.

Mégis magamon spórolok, és rá költök mindent. Ő már számtalanszor mondta hogy költsek magamra, vegyek ezt-azt. Erre mindig csak annyi a válaszom, hogy nem kell.

Miért csinálom ezt? Egyszerűen nem értem, olyan, mintha kényszeres lenne! 20/L