Miért mindig ő, és miért nem saját magam? Néha már tiszta bolondnak érzem magam!
Nekem is, és páromnak is borzalmas gyerekkora volt.
Másfél éve ismertem meg Őt. Fél éve voltunk együtt mikor anyám kitett, mert nem szakítottam a kedvéért.
Anyósomék befogadtak, azóta újra rémálom az életem!
A testvéreim nem tárgyalnak velem, gondolom anyám ellenem fordította őket. Többet nem mehetek oda, kitagadtak.
Itt is borzalmas a helyzet, mind anyagilag, mind "családilag".
Párom most fog vizsgázni, nekem még van hátra egy évem OKJ-n. Apu után kapok 30k árvajáradékot, ebből élünk.
Tulajdonképpen havi 20 kajára megy (ebből 5000 biztos, hogy párom nasija), a többinek pedig hó végére mindig lába kel.
Akárhányszor utánaszámolok, mindig rájövök, hogy páromra költöm. Ő nem szívesen fogadja el, de csak olyat veszek, amire szüksége van (gyógyszerek, hiányzó ruhadarab, stb...).
A tanárom felajánlott 45000Ft-ért egy kihasználatlan apple gépet. Nekem semmi szükségem nincs rá, mégis megveszem részletre a páromnak. Fél éve nem működik rendesen a telefonom, nincs egy normális farmerom, a laptopomon kijelzőt kéne cserélni, és szükségem lenne már egy kis kikapcsolódásra.
Mégis magamon spórolok, és rá költök mindent. Ő már számtalanszor mondta hogy költsek magamra, vegyek ezt-azt. Erre mindig csak annyi a válaszom, hogy nem kell.
Miért csinálom ezt? Egyszerűen nem értem, olyan, mintha kényszeres lenne! 20/L
válasza: válasza:fiú vagyok de az én kapcsolatomban is így működik...még nincs saját keresetem, de ha valamilyen úton módon hozzájutok némi kis összegez (1-2 ezer forinthoz) az úgy tűnik el, hogy annak 90%-át a barátnőmre megy...sose bántam meg, pedig nekem is jó lenne egy új cipő, egy pár zokni, de mikor vele vagyok, és együtt veszünk valamit, és látom boldognak látni, az a pillanat sokkal többet ér nekem, mint mondjuk egy pár cipő
(ne értsétek félre, nem plázacica aki csak a pénzre hajt, gondolok itt egy közös programra, ahol jól érezzük magunkat)
Igazából apukám úgy halt meg, hogy nekem nem szóltak a betegségéről. Rákos volt.
1 hete volt kórházban, mikor rájöttem hogy mi a baj - jól titkolták, vagy mindig valami kisebb betegségre fogták, én meg 13 éves fejjel elhittem... Anyám már nem engedte, hogy láthassam.
Most így elgondolkoztam, lehet, innen ered a dolog. Mármint ez a beteges törődés...
válasza:Neked érned kell, de sokat! Te úgy feláldozod magad no csak! Azt hiszed ezzel jobban fognak szeretni? A frászt!
Majd egyszer elmúlik a rózsa szín köd, és rá jössz ez mind hiába volt, ha magad el hanyagolod majd nem kellesz neki.
Anyának rossz gyerek nincs, ápold a szülőddel a kapcsolatod.
(szükséged lehet még rá)
Anyám 1 gyereket már kidobott 20 éve, és azóta sem tartja vele a kapcsolatot :)
És mivel elég ocsmány bőrtüneteim vannak a képemen ha kijön az allergiám, nem hinném hogy elhagyna - főleg, mert nem vagyok az a plázacica fajta.
És mint már írtam, nem ő kéri hogy költsek rá.
Viszont köszi, asszem rájöttem a dolog nyitjára. Apuval nem tudtam törődni mikor szüksége lett volna rá, ezért ez a nagy felhajtás a párommal.
Azt hiszem elmegyek pszichodokihoz, az talán segít valamennyit :)
A boldog párkapcsolatokra irigykedő elvált háziasszonyok pedig töltsék a Zone Romantica előtt az időt inkább :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!