Ha 22 évesen lenne komoly kapcsolatotok, lakásotok, munkátok, belevágnátok a gyerekvállalásba?

A barátommal 4 éve vagyunk együtt, 2 éve egy lakásban élünk, Ő már lediplomázott, én meg most fogok. Neki jó munkája van, én is dolgozom már 3 éve. Amióta együtt vagyunk, sokat utazgattunk, buliztunk, ilyen szempontból azt hiszem, kiéltük magunkat. Mindig mozgalmas az életünk, mindketten szeretünk új dolgokba belevágni. 2-3 barátunknak már van gyereke, köztük a barátom legjobb barátjának. Mióta megszülettek az ikreik, a barátom mindig meghatottan nézi őket, játszik velük. Talán az ő születésük hozta ki belőle ezt a vágyat, ugyanis gyakran felhozta a témát az utóbbi pár hónapban, hogy mennyire szeret engem, és a vele korabeli pasiknak már van gyerekük, így lenne teljes az életünk. Én nem gondolkodtam ezen egészen tavalyig, bennem valahogy sosem volt meg az, hogy szeretnék fiatal anyuka lenni, fiatalon elkötelezni magam vagy ilyesmi, de mivel a barátommal együtt vagyok 4 éve és úgy érzem, nála tökéletesebbet nem találhatnék (helyes, okos, vicces, édi), végül is miért ne lehetne gyerekünk. Ha elképzelem apaként, látom magam előtt, ahogy ügyetlenkedik, ciki helyzetekbe kerül, de azt is, hogy mennyire szeretné a gyerekét és maximálisan megtenne érte mindent. Nekem csak anyukám van, Ő viszont nincs olyan jóban a szüleivel (a szülei utazgatnak, kirakták 18 évesen otthonról és csak félévente keresik), de azért szerintem támogatnának ebben a helyzetben minket, ami az érzelmi részt jelenti. Nem most azonnal gondoltuk, előbb még le kéne diplomáznom. Nektek mi a meglátásotok? Érdemes belevágni?