Csak én félek ennyire? Egyre idegesebb vagyok. Segítség?

Édesanyám egyedül nevel minket. A tesóimra vigyázok heti 3x délutántól este akár fél 12ig. Gyerekek miatt nem vették vissza a munkahelyére,így új munka után kellett néznie. Ez nem volt könnyű,mivel neki nincs meg az érettségije,szakmája van amivel régen elég jó munkája volt. Sajnos most már ez a szakma nem ér semmit,így gyerekek mellett elkezdte a sulit(akkor is én vigyázok a tesókra). Jövő évben lesz meg az érettségije+nyelv vizsgája. Most ismerős által takarítói munkához jutott amivel aránylag jól is keres,DE nagyon későn ér haza,egész nap csak rohangászik a városban. Látom rajta,meg mondja is hogy kimerült. Mindenben próbálok neki segíteni. Mondanám azt hogy hagyd anyu,megyek dolgozni (16 éves vagyok)suli mellett,de azz nem lenne megoldás.

Mostanában sokat hallom azt hogy a diplomások sem találnak munkát. Félek attól,hogy jövőre sem lesz normális munkája (akár adminisztrációs). Nekünk csak ő van,se nagymama,se apuka se senki. Nem szeretném hogy ennyire kifáradjon,hogy kikészüljön (néha már sírva mondja hogy ő nem ilyen életet akart,nem gondolta hogy egyszer még felmosnia,mosogatnia kell). Szomorú ezt látni,mostanában én is sokat sírok emiatt,meg az egész helyzet miatt hogy egy ideig nem lesz semmi jövőnk. Egyre sűrűbben betegedek le,nem bírom.

Szerintetek hogy lehet kijönni ebből az egészből? Normális életet akarok,de úgy érzem nem jutunk egyről a kettőre.

Köszönöm a válaszokat előre is!