Szólhatok az anyósomnak az alábbi esetben?

Szia! Tegnapelőtt 14.43-kor már leírtam a véleményem. Úgz döntöttél, ha neked szól anyósod, megpróbálod vele tisztázni, mert szerinted vagytok olyan viszonyban, mintha a lánya lennél. Hát... javaslom, gondolkodj el rajta, hogy valóban jó emberismerő vagy-e? Nem akarom ezt kétségbe vonni, de szeretném, ha tudnád (előzőleg lezrtam a mi esetünket), hogy látszólag mi is jó viszonyban vagyunk, egy kívülállónak ideálisnak tűnik a helyzetünk. (Már csak azért is, mert nem kürtölöm világgá olyanoknak, akik úgysem oldanák meg helyettünk.) Csak szeretnélek megóvni ettől a lépéstől, mert szerintem ez a jó viszony annak köszönhető, hogy eddig hagytátok, hogy minden úgy legyen, ahogy ők akartátok. Ha kiderül, hogy valamit ti máshogy szeretnétek, akkor előjöhetnek az anyós-meny problémák. Igen, úgy kezel, mintha a lánya lennél, azaz ők a felnőttek, akik döntenek mindenben és Ti a gyerekek, akik elfogadjátok, vagy?

Hadd mondjam el, hogy amikor a férjem kérte, hogy az általa épült részen a pincehelységet szeretnénk önállóan használni, ezért ürítsék ki (ugye nincs ebben semmi, amikor ők lakják a ház 2/3-át, és mi családot tervezve igény tartunk a mi 1/3-unkra?), akkor anyós megpróbált velem vitába szállni! Pedig addig (+azóta is) látszólag minden oké a kapcsolatunkban. Elkezdte mondani, mit akarunk, ez a ház nem így lett építve (amikor férjem 20 évesen, barátnő nélkül, ma már maga sem tudja miért, építette...), még a sógornőm is telefonált és "leszidta" a férjemet, gondolja át!!! (Aki 18 évesen elköltözött, szülőktől-anyóstól külön.) Én úgy gondoltam, nem szállok be, és csak visszakérdeztem, pl "igen?", "nem mondta?"...stb, szóval semmi konkrétum, amit majd ellenem fordíthat. A lényeg, hogy a férjed 100 %-osan egyetértsen a döntésetekben, mert ha félig igen, félig nem, akkor könnyen téged hibáztathatnak, hogy változtatni akarsz, "elcsavarod a fejét"...stb. Hát inkább ezt elérni nagyobb dió szerintem.

Azóta is így vagyunk. Amit nem akar, azt nem ad. (pl még a férjem telkét is ők használják, a mi külön bejárati ajtónkhoz egy darab virágot se ültettem, mert bár többször mondtam, hová szeretnék, nem szedte ki az övéit.) Nem az én ügyem, ha majd úgy gondolja, elrendezi a férjem.

Remélem, segítettem azzal, hogy így ismeretlenül leírtam a mi dolgunkat.