Szólhatok az anyósomnak az alábbi esetben?

Hogyhogy nem engedi? Odaadjátok, és kész. Vagy csenjétek el acskket, s fizessétek be!

Ha tiltakozik, mondd, hogy neki is kell! Ha mégis, akkor tegye el, majd ideadja karácsonykor, ha akarja. Vagy ha jön az unoka. Elteheti.

A felnőttséget meg kell vásárolni. Ha ő azt a pénzt nektek adja ajándékba, az is más.

Ha úgy éltek, mint gyerekek, addig úgy is bánnak veletek.

Szia! már én is írtam, az,hogy beszéljétek meg közösen a férjeddel.

Nagyon nagy szerencséd van az anyósékkal és ez jó dolog. Persze mindennek meg vannak az árnyoldalai is ti éppen ezt fogtátok ki. Tényleg a gyerekekként kezelnek ez nem jó. De szerencsére te nem gyűlölettel éled ezt meg és ez is klassz.

Amit az előző hozzászólásokból jó ötletnek tartok. számoljátok ki a rezsi rátok eső részét és tegyétek minden hónapban félre. Aztán amikor látjátok,hogy valami fontos értékes nagyobb dolog tönkre megy ,javításra szorul mondjátok azt : Anyuka látom a mosógép már megint tönkre ment, már javíthatatlan. Most mi vesszük meg, mert van spórolt pénzünk és ezzel akarunk segíteni. Aztán meg mondhatjátok,hogy amit félre tesztek az ilyen kiadásokra és a gyerekekre van.

S az is tetszett amit egy másik válaszoló írt, hogy amikor te vagy ti vásároltok és van valami ami olcsó és szükséges a közös háztartásba megveszitek és persze szó sem lehet róla,hogy kifizessék. Így látni fogják,hogy tudtok megállni a lábatokon, és nem akartok elköltözni, csak kicsit önállóbban élni. Ezt azt hiszem idővel el fogják fogadni és talán ha gyerekek lesznek akkorra már könnyebb lesz.

Hasonló szitu sokáig foglalkoztatott, így sok helyen utánanéztem.

Sokat köszönhetsz nekik, de az elfogadás kölcsönös, tehát ők is neked, tehát nem kell emiatt alárendeltnek érezned magadat életed végéig.

Először is: a férjednek abszolut melletted kell(ene) állni, ill. először ezt elérni, hiszen őt nem így (önállóságra) nevelték. A szüleivel csakis neki kell erről beszélni, az ő ügye!! A helyedben nyíltan nem szállnék szembe velük, különben ellened fordulhatnak, ami még a férjeddel való kapcsolatod megromlásához is vezethet. Nem egyszerű, míg ő idáig eljut, mert őt így nevelték, mindig azt tette, amit mondtak, de rá kell jönnie, hogy ez egy alárendeltségi helyzet, ebből ki kell lépni. Mellesleg én addig babát sem akartam, amíg valamennyire nem sikerült tőlük függetlenebbnek lenni, ideiglenes megoldásként "csak" a két lakrészt különválasztottuk. (Nem védekeztem 5 évig, de tudtam, hogy ez lelkileg visszatart, és lám, lám, 5 év után a szeparálás utáni hónapban megfogant a kisbabánk!!) Ha kisbabátok lesz, ha kislány, akkor ő rólad látja a mintát, mennyire állsz ki magadért, és ugye nem akarod, hogy boldogtalanul, mások dirigálására elnyomja a saját énjét, érdekeit? Hogyha majd mondod, ne tedd eyt kislányom, aki kérdően a nagymamára néz, hiszen az ő szava ay irányadó?? Arra ezt a szitut érdemes megoldani.

Úgy kiállni magadért, hogy őket ne sértsd meg - inkább csak úgy lehet szerintem, ha férjed intézi el a függőségi problémákat, amibe Te csak belecsöppentél, nem a Te ügyed, de ha Te szólalnál fel érte, szó szót követ, és ki tudja mit is kihozhatnának belőle.

Mi van, ha a férjed nem mutatja meg a cipőt, ha nem számoltok be a kiadásokról? Ha kérdésükre a férjed udvariasan, de határozottan nemet mond, pl. megmondja, nem akarunk beszámolni mindenről, és ha azzal jönnek, hogy bezzeg ők fizetik ezt/azt: megbeszélhetjük, hogy mi fizetjük a részünket, de ha így, ha úgy döntenek, nem fogunk mindenről beszámolni.

Míg megszokják az új helyzetet, átmenetileg megváltozik valószínűleg a kapcsolatotok, ha egyáltalán megszokják... Én egyébként inkább elköltöznék. Minél kevesebb közös élettér, minél kevesebb találkozás velük, annál kevesebb vitalehetőség, aztán idővel úgyis lecsitulnak a kedélyek.

A legfontosabb az, hogy minden lépést a férjeddel egyeztess, mert az algenagyobb ciki, és a leggyakoribb, hogy az ilyen helyzetben lévő fél az ütköző zóna, és nem szabad, hogy éket verjen bármi a férjed és Te közéd.

Ami az én véleményem az az ( ami talán még új lehet), hogy messziről a legjobb szeretni. Magyarán: Tutira ez a dolog csak a külön költözésetekkel oldódik meg, ezt kell előkészíteni, és favorizálni.

Lehetőleg a gyermek már az új közegben szülessen!!!

Nem szabad hagyni eddig fajulni a dolgokat, de sosem késő a sarkatokra állni. Lehet finomkodni, meg alkalmat keresni, de sok ember csak abból ért, ha határozottan az orra alá tolják a dolgot. Szerintem meg kell mondanotok, hogy szerettek velük élni, de felnőtt emberek vagytok, nem gyerekek, nem viselkedhetnek így a jövőben. Ennél kevesebből nyilván nem fognak érteni, hiszen eddig sem mutattak túl nagy hajlandóságot a szülői szerep levetkőzésére. Azt amúgy nem értem, hogy miért nem béreltek lakást, ha nem álltok rosszul. Nem egészséges egy fiatal párnak együtt élni az öregekkel. Az csak ilyen fajta súrlódásokhoz vezet.

Egy példát is tudok hozni a saját életemből, bár mi szerencsére sosem laktunk senkivel egy fedél alatt. Apósom eleinte próbálta gyerekként kezelni és irányítani a lányát, velem is tekintély elvűen szeretett (volna) viselkedni. Pár hónap után eldurrant nálam a lufi, és jött egy részemről erélyes hangú telefonbeszélgetés, ami az ő részéről sértődéssel végződőtt (amúgy is sértődős, ki-ha-én-nem típus). Egy hét múlva a következő személyes találkozásunkkor úgy tett, mintha mi sem történt volna, én pedig partner voltam ebben. Nem akartam viszályt, ő pedig felfogta, hogy nem fogom alávetni magam, a feleségem sem, tehát neki kell visszavonulnia, ahogy az egyébként el is várható. Akkor értette meg, hogy a lánya nem egy gyerekkel él együtt, hanem egy felnőtt férfival, és egyenrangú felek vagyunk. Fel kellett fognia, hogy nem engedünk beleszólást a közös életünkbe. Ha ez nincs, lehet, hogy nálunk is elfajult volna a helyzet, ahogy a feleségem testvérénél. Ők két utcányira mertek csak elköltözni a szülőktől, apósom rendesen kihasználja a sógoromat mindenfélével, és amúgy sem sokat segítenek nekik sem a gyerekekkel, sem semmiben. Állítom, hogy velünk azért más a viszony, mert kezdettől leszögeztem, hogy nem vagyunk alá-fölé rendeltségben.