Szerintetek hogyan reagálna a párom ha otthagynám?

Sokat gondolkozom az utóbbi időben hogy mi legyen. Én próbálok változni, hogy megfeleljek neki, de úgy érzem sosem leszek elég jó ahhoz hogy eljegyezzen. Ő is mondta, hogy még nem érzi úgy hogy ott tartanánk, pedig már együtt vagyunk több mint 4 éve, ismerhetne kívülről-belülről. Mondtam is neki, hogy már nem fogok nagy mértékben megváltozni sem pozitív irányban, sem negatív irányban. Annak ellenére hogy én folyton próbálok alkalmazkodni hozzá, úgy érzem ő egy fűszálat sem emelne meg a kapcsolatunk érdekében. Hetente több napot külföldön van, kb 2-3 napot, dolgozni. Ha itthon van képes nagyon elhanyagolni magát, rimánkodni kell neki hogy borotválkozzon már meg, vagy vegye már át a felsőjét. Szinte csak akkor borotválkozik meg ha kimegy külföldre, pedig ott elég igénytelen munkát kell végezni...Na de mindegy. Az a lényeg, hogy már semmit nem csinálunk együtt. Tényleg semmit. Nem érzem úgy hogy szeretne, pedig ő azt mondja, hogy ő szerelmes belém, és minden oké az ő részéről. Ha van pl valentin-nap vagy névnapom, vagy május 1.e akkor mindig kapok tőle szép ajándékokat, mályus kosarat is már kaptam 4et! De a sima hétköznapokban egy szelet sütire sem hívna meg, azt is mindig én erőltetem, hogy pl nyáron, egyszer én hívom meg fagyizni, egyszer meg ő engem. De szinte még a gombócok számával is elszámol, mindig tudja mennyi járna neki. Nem tudom mit tegyek... Nagyon sajnálom hogy itt tartunk, én még mindig nagyon szeretem. abba is belegondoltam már, hogy mi lenne, ha ő jelentené be hogy az ő részéről ennyi... Szerintem összetörnék. Viszont az is hangoztatta, hogy neki ideje sem lenne más nőt keresnie utánam, inkább lenne egyedül, nem kell neki senki.. vagy majd az jön úgyis magától. Nem jár bulizni, haverokkal sem szokott elmenni sehova. Mit tegyek hogy jó legyen újra a kapcsolatunk? Szakítsak? Ha szakítok vele akkor szerintetek elképzelhető hogy fölnyitja a szemét, vagy tesz valamit annak érdekében hogy visszaszerezzen? Régebben, nagyon régen, 2-3 éve, sok apróbb szakítás volt, de inkább én ezt csak úgy nevezném, hogy összevesztünk és valamelyikünk haza ment. Általában vagy én küldtem el, vagy én jöttem el. De általában az esetek 80-90%ában én hívtam fel, hogy na beszéljük meg. Szerintetek mit tegyek?

Köszönöm ha válaszoltok.