15 éve vagyok férjnél 2 gyerekünk van. Ebből én már 10 éve nem dolgozom a gyerekekkel vagyok otthon. Nincs közös vagyonunk ami van, minden a férjem nevén van a lakásunk pedig a férjem szüleié. Hogyan lehet igy normálisan elválni? Mit lehet tenni?

Különben Én azt mondtam a férjemnek, hogy mivel jogilag semmi közöm az anyósék házához (és nem is akartam soha, hogy legyen) valahogy oldjuk meg, hogy (mivel elég jól keress, sőt) vásároljon nekeóünk egy lakást ahová eltudunk menni a gyerekekkel és elvileg belement. De most azt vettem észre, hogy nem igazán akarja a válást és csak húzza, húzza, most már kölcsönt sem akar fel venni, azt mondja majd akkor vesz lakást, ha összejön rá a kp. Ezért szeretnék most inkább ügyvédhez fordulni, csak nem tudtam, hogy érdemes-e? Most egy kicsit jobban érzem magam, hogy talán van esélyem!!!

Még nem vettük fel a szocpolt. Sajnos a szüleimre nem igen számíthatok. Ráadásul vidéken laknak egy eléggé lepusztult házban és ráadásul már nyugdíjasok. De lehet, hogy fedezetnek azért mégiscsak jó lenne a házuk csak fel kéne akkor először értékeltetni, mert azt olvastam, hogy csak akkor adnak hitelt h a a ház értéke meghaladja legalább a 3 millió forintot. Hát nem tudom ér e annyit. Viszont eszméletlen nagy telek van hozzá amit régen termőföldnek használtak vagyis kukoricát, epret termesztettek rajta. Na majd akkor ezt is megérdeklődöm, hogy igy mennyit érhet. Köszi az ötleteket elkezdek utána járni a dolgoknak és nem várok akkor a férjemre amig összszedi (állítólag) házravalót. Mert az még jó pár évbe is belekerülhet és 41 évesen már nam akarok tovább várni. Mégegyszer köszi a tanácsokat a segítséget.

Nem sértettél meg. De a kérdés nem ez volt, hogy akarok e dolgozni vagy sem? Hanem az, hogy ilyenkor amikor az ember hülye fejjel bevállalta azt, hogy feladja az önállóságát azzal, hogy otthon marad a gyerekeivel, (aminel persze jobb dolgot el sem tudok képzelni) és ezért minden ami anyagi jellegű a férje által történik, lehet-e valahogy korrektül elvállni, hogy se én se ő se a gyerekeknek ne sokat ártsunk. Persze, hogy dolgoznom kell ebben igazad van, (már alig várom) én nem azt kértem, hogy vegyen nekünk lakást és még tartson is el bennünket. Ilyet egyáltalán nem írtam. Alig várom, hogy végre önállósíthassam magam. Bárcsak ne kéne ilyen dolgokról irnia az embernek és élhetne boldogan a párjával élete végéig, de csak azért, mert a gyerekekkel vagyok otthon, attól ugyanolyan értékünek kellene lenni mint annak aki pénzt keres. De sajnos nálunk nem igy alakult a dolog. De persze tudod, hogy ezekről a dolgokról, hogy hogy és miként és mik a problémák a házasságban nem tudunk mindent leírni. Ok-okazatra gondolok. A szülőket természetesen még nem kérdeztem meg, mert eszembe sem jutott. Csak a válaszokból próbálok összehozni valami normálisnak tünő megoldást. De hát persze, hogy akarok tenni valamit és nem mástól várom a segítséget, de elég szükösek a lehetőségek, ezért írkálunk itt összeviszza egymásnak, hogy hátha valaki tud ötletet, okosságot írni.

Én nem akarom lehúzni a férjemet, csak szeretném ha megpróbálnánk korrektül elválni. És igen igazad van többé nem tenném ki magam ennyire kiszolgáltatott helyzetnek. De talán még nem késő és 16 év után (és sajnos a férjem jóindulatán múlik minden) újra tudjuk kezdeni ő is és én is és végre mindenki boldogabb lehet "talán" valaki mással, és ő is talál egy olyan nőt aki talán megelégszik azzal amit adnak neki és talán ő élveznni is fogja tudni ezt a helyzetet amit én már sajnos nem élvezek és talán soha nem is élveztem, hogy nem kellett dolgoznom, de a gyerekeknek ez nagyon jót tesz, ha van anyukájuk és tud velük törödni egy kicsit többet mint azok az anyukűák akiknek sajnos dolgozni kell ahhoz, hogy valamilyen életszinvonalat tartani tudjanak. De én igy, hogy már tapasztaltam az itthonlét "előnyeit" és Hátrányait" hát nagy áldozattal jár. Nincsenek barátok, ismerősök az ember szinte a családon kivül nagyon senkivel nem kommunikál, szinte elveszted a nőiességedet, ja és ami nem elhanyagolható az embernek a szellemi szintje szinte leamortizálódik a gyerekek szintjére. Vagyis jó lenne már egy kis munka és egy kis anyagi önállóság is, hogy azt érezd, hogy te is vagy valaki. Mert azt, hogy valaki otthon van a gyerekkel sajnos ma nem túl "trendi"!!! Addig amig ezt csak másnál éreztem nem igazán érdekelt, de a mikor a férjed is ezt érezteti na az már szar érzés. Szeretnék egy saját otthont a gyerekeimmel ha már az apukájuk nem akar elköltözni a szülőktől és ő neki ez nem fontos, hogy mi külön legyünk akkor segítsen abban, hogy nekünk sikerülshessen egy boldogabb életet élni egymással. 16 év együttélés a szülőkkel nár sok!!!

Ja bocsi még az előbbihez egy mondat. Nem én voltam aki erőltettem azt, hogy ne dolgozzak, hanem a férjem. És most már rájöttem 10 év után,hogy miért. Hát azért, mert igy nem kellett "sajnos" kivennie a részét a gyereknevelésből. Reggel 6-kor elegy és este 7 kor jön haza. Minden én csinálok amit egy családban zajlik. Csapot szerelek, kifestek, hogy ne kelljen érte pénzt fizetni, biciklit szerelek a gyerekeknek, hozom viszem őket stb. Nem mártirkodik, mert otthon vagyok és ezért belefér. Ő meg dolgozik azért , hogy bennünket eltartson. Csak az a baj, hogy néha azért én is elfáradok, de nekem nincs szabadnapon, pihenő időm, mint neki, mert ő hazajön tud pihenni tévézni, aludni stb. Én még beteg sem tudok lenni, mert még akkor is minden nekem kell csinálni, csak azért mert elkönyvelt ugy a férjem, hogy én itthon vagyok tehát még betegen is belefér az időmbe. De nem panaszkodás, csak, hogy egy kicsit úgy tisztába legyen vele az ember, hogy miért is akar sajnos válni az ember. Mert ha egy kicsit éreznem, hogy megbecsül azért mert a gyerekek normálisan vannak nevelve, szeretetben és kiegyensúlyozott "családban" élnek, akkor nem jutottunk volna idáig!!!!! Bocsi kicsit hosszura sikeredett, de ezeket a dolgokat nem lehet egy-egy szóval leírni.