Szerintetek tényleg felelőtlenség, ha én 20 éves vagyok, és a barátommal gyereket akarunk?

Szerintem először költözzetek össze. Ha az működik, akkor vágjatok bele. Én 30 éves vagyok és jó érzéssel tölt el amikor az olyan barátainkkal vagyunk együtt akiknek 9-10 éves gyerekeik vannak. Mind a szülők mind a gyerekek jól érzik magukat. Amikor kicsi, akkor is ki tudsz mozdulni, rábízod szülőkre, barátokra, rokonokra.

Hajrá!!!

Még együtt sem éltetek, de már a gyereket tervezitek. Aztán ha mégsem sikeredik az együttélés, akkor megy a szakítás, aminek a gyerek lesz az áldozata. Hova a nagy sietség? Elhiszem, hogy tavasz van, és dolgoznak a hormonok, de ez ebben a formában helytelen. A gyerekvállalás nem csak annyi, hogy nosza, legyen egy, kipróbáljuk! Oda maximális elkötelezettség kell, azt a gyereket nem lehet majd otthagyni, ha mégsem úgy jön ki a lépés. Az eddigi karrieredről gyakorlatilag lemondhatsz, elsősorban a modellkedésről. A galériában sem dolgozhatsz majd tovább, hiszen ott lesz a gyerek. Az egyetemen nem fogják nagyon figyelembe venni, hogy neked gyereked van.

Innentől tehát arra lesztek szorulva, ami GYED-ed lesz, és amit a barátod letesz az asztalra. Ha van főállása a zenekar mellett, akkor az segít, de ha nincs, és a bevétel fellépésfüggő, akkor nem lesztek anyagilag sem stabilak. Mindez rengeteg konfliktust szül majd, pláne úgy, hogy ha ő koncertezik, akkor rád marad a gyerek egész nap.

Szerintem ezt gondoljátok át.

Hat éve vagyok együtt a barátommal. Ő már biztos egzisztenciával rendelkezik (és ne haragudj, de nem zenészként, mert azt nem lehet biztosnak nevezni), diplomája van, és nagyon jó azon a területen, amin végzett. Én most tanulok jogot, mi is együtt képzeljük el az életünket, közösen, gyerekkel. De szerintem amíg Neked nincs diplomád és rendes állásod (mert ismét, ne haragudj, de filmelmélet? Van filmelméletes ismerősöm, aki törit is végzett mellette, és így is csak tanárnak mehet, azzal meg aztán manapság... Na mindegy.)

Szerintem napjainkban ez nagyon korai lenne, mert nem igazán nevezhető biztosnak a háttered.

20L

Érdekes, hogy neked ilyen a nagyid. Ő le szeretne róla beszélni, míg az enyém (bár nem nekem mondja hanem visszahallom) már szeretne babásan látni. Többször is felemlegeti, hogy "bezzeg nekem ennyi idősen már 2 gyerekem volt" vagy "X-nek is ennyi idősen már megvolt a gyereke" és nagyon rosszul esik. Én kb 15 évesen már tudtam, hogy gyereket szeretnék majd, de mivel barátom sincs, így ez tolódik.

Na de a főválasz:

Szerintem a sulit mindenképpen végezd el, már csak azért is, hogy legyen valami papírod. Ha gyereketek születik, akkor úgy már sokkal nehezebb lesz visszamenni a suliba. A modellkedés meg nem biztos munka úgy gondolom, főleg akkor ha gyereket szül valaki.

Ilyen dolgokba is érdemes belegondolni, hogy egy kisbaba még a megszületése előtt is rengeteg pénzbe kerül. Pl nemrég született a nővéremnek kisbabája, és csak a szülés 100 ezer Ft körül volt. (Jó persze lehet menni ingyenesre is) a babakocsi is elég drága dolog, a pelenka, a vizsgálatok, a ruhák. Ilyen dolgokat is érdemes lenne mérlegelni.

22/L

Szerintem nyugodtan vágj bele.Ha az anyagiak rendezettek és van hol lakni akkor rajta.Tanulni lehet a gyerek mellett is és be tudod fejezni a sulit.Dolgozni pedig elmehetsz ha be tudod adni bölcsibe vagy majd oviba.Az hogy nem éltetek mégy egymás mellet a pároddal pedig kialakul és talán a baba jobban összekovácsol.

Én azt mondom rajt:::)))

Mint ahogy sokan már meg is írták, furcsán hat, hogy még nem is költöztetek össze, és már gyereket akartok. Igaz, hogy most tanulsz, dolgozol, modellkedsz, de ha gyereked lesz, ezeket nem bírod mind mellette tovább csinálni, akkor is meg lesz a szükséges anyagi fedezet? Egy gyerek ugyanis nem csekély plusz kiadást jelent, és nem állíthatod sarokba addig, míg suliba vagy pénzt keresni mész.

Én 20 évesen szültem az első gyerekem, igaz, nem volt betervezve, de már volt annyi munkaviszonyom, hogy megkaptam a gyes-t, a férjem pedig dolgozott. Tehát az anyagiakkal nem volt gondunk, mostani eszemmel azonban mégsem így csinálnám, igaz, ha már becsúszott, el sem vetetném. Igaza van a nagymamádnak, most még élvezd a fiatalságod, egy gyerek nem kis kötöttség. A másik pedig, hogy nem árt, ha minél érettebb fejjel vág bele az ember a gyerekvállalásba. Tapasztalatból mondom. Én is nagyon vártam, hogy babám legyen, a gondozását egész profi módon műveltem, viszont a valódi neveléséhez - így utólag visszatekintve - még nem igazán voltam érett. Sőt, még a kilenc évre rá született második gyerek nevelését is másképp csinálnám a mai eszemmel. Nem véletlen, hogy a nagymamák sokszor sikeresebbek a gyerek nevelésnél, hiszen a tapasztalat is sokat számít.

Szóval először is össze kellene költöznötök, élvezni kettesben az életet, miközben elvégzed az egyetemet, és ha még mindig meg van a szoros kötődés a párod és közted, akkor érdemes komolyan gyereket tervezni. De ez csak egy vélemény.