Mi a véleményetek arról ha egy anya folyton megalázó helyzetbe hozza a felnőtt (25) éves fiát és annak feleségét?

Együtt dolgoznak?

Mondd meg, hogy egyedül saját magát blamálja az ilyesmivel. Kérd meg, hogy tisztelje legalább önmagát, hogy nem alacsonyodik ilyen mélyre. Sajnos ha felveszitek a kesztyűt, akkor háború lesz.

A párodnak kellene mélyen elbeszélgetni vele és urambocsá másik helyet keresni. Vagy kirúgattatni a vénasszonyt. Akkor ha a szép szó nem használ: teremteni egy helyzetet, hogy a nőnek mennie kelljen.

Kedves kerdezo!

Ez nagyon egyszeru. Megfigyeled a Mamat es megtalalod az erzekeny pontjat, mivel ilyen minden szemelyisegnek van!

Amikor nyilvanosan elkezd "szerepelni", akkor kell felhasznalni azt, amit megfigyeltel, tehat visszavagni Neki nyilvanosan.

Kezd el dicserni pl., de arra osszpontosits, hogy a negativumokat hasznalod fel ellene es nyilvanosan! Ekkor elfog hallgatni!

Akkor egyszerüen el kell költözni onnan,mondjuk gyor moson sopron megyébe,ott van munka mindig!Legalábbis nekem mindig volt és most is van!Vagy esetleg még vas megyét tudom ajánlani,vagy pedig megtanulni valami nyelven és elhuzni onnan a büdös francba,mert ez így nem lesz jó,pláne nem neked!Amúgy még pest megyében sem olyan rossz a helyzet munka ügyben!Én lelépnék onnan az tuti,mert ez így nem lesz jó!Eladni lakást vagy házat,aztán új életet kezdeni valahol másutt!Ha meg nincs saját lakás,akkor meg még könyebb dolgotok van!

Amúgy merre fele laktok?Jó nyilván nem mondod meg melyik városban,de melyik megyében?

Keményen, határozottan.

Engem egy időben nagyon zavart, amikor anyám mások előtt úgy beszélt rólam, mintha 1, nem is lennék ott 2, ő dönthetne helyettem mindenben. (kb. 30 éves koromban is ezt csinálta, mintha még mindig a hasában lennék.)

Aztán egyszer kocsival hazavittünk egy rokont, ő is ott ült, én vezettem. Megy a beszélgetés, felmerül valami, erre anyám már mondja is, hogy "Nem gond, Zoli majd szívesen felviszi az emeletre!". Ekkor szépen félreálltam a kocsival, s mondtam neki, hogy engem még senki meg nem kérdezett, meg nem kért semmire. Ha majd megkér, lehet, hogy megteszem, majd elválik. Ő nem dönthet erről, és ha még egyszer helyettem mer beszélni, akkor gyalogol hazáig. Nem voltam hangos, vagy tiszteletlen, de nagyon nyers voltam. (Már korábban is többször beszéltem neki erről, megkértem, ne tegye, de addig hatástalan volt.) Viszont ez a helyzet megalázó lehetett neki, mert azóta leszokott róla. Nagyon sajnálom, hogy nem volt ennél fájdalommentesebb út, szívesen megspóroltam volna ezt mindkettőnknek, de van amikor nem lehet. Én ebből tanultam meg. Máig emlékszem erre, pedig már sok éve ennek. Szóval a fiúknak fel kell nőni. Férfivá kell válni. Ezt te nem teheted meg a párod helyett. Neki kell megtennie.

Jól leszavazott minket valaki, pedig egyetértek a hozzászólókkal, és jól tettétek, hogy megmondtátok neki a magatokét. Sajnos, nem hiszem hogy felfogja. Apám nemrég veszett össze nagyanyámmal. Ötvenöt éves férfiember létére. Nagyanyám ugráltatni akarta, mire apám azt mondta: Mindig azzal jössz, hogy felneveltél két gyereket. Hát tudod mit? Én is!

A férjed meg ne legyen már ilyen nyunyó! Röviden, tömören és nyersen mondja már meg az anyjának, hogy kuss! És nincs "de" , meg "ha"! Fogja be végre a száját, mert gusztustalan, és otromba amit művel. Dumáljon a saját nemi életéről!!