Úgy érzem, a barátom nem szereti a lányunkat. Mit tegyek, ez változik majd, ugye?

Nem szívesen írok ilyet, meg amúgy is eső utáni köpönyeg, de nagyon elhamarkodtátok a gyerekvállalást, mert mindketten éretlenek voltatok erre, ez nyilvánvaló. Te azért, mert nem mérted fel reálisan, hogy a párod alkalmas-e már az apaságra. Ha nekem jelenleg a párom azt mondaná, hogy gyereket szeretne, ÉN mondanám, hogy egyelőre még nem, mert tudom, hogy még nem nőtt fel a feladathoz. Huszonévesek vagyunk amúgy mi is.

Mellesleg nem a levegőbe beszélek. 24 éves volt az apám (tehát nagyon fiatal) amikor én születtem. A húgom születésénél már 30-on felül volt. Látom és érzem a különbséget, ahogy velem meg most a húgommal bánik. Vele sokkal megértőbb, türelmesebb, önzetlenebb. És nem azért, mert engem nem szeretett, hanem mert ő ekkor lett igazi apa.

Sajnálom a helyzetedet, ez sokkal jobb nem lesz, majd a következő (éretten) vállalt gyereknél feltehetőleg jobb apa lesz, ha addig együtt maradtok.

"és mivel szeretjük egymást," -írod kedves Kérdező, és ez a lényeg. Meg fog javulni, amikor már nem olyan "ijesztően" kicsi, hogy szinte "fél tőle",jó kispapa lesz, meglásd. Miért? mert szeret. És aki szeret, az nem kirekesztően szeret - vagyis ha téged szeret, akkor a kicsire is sugárzódik. És kifejeződését ennek, amiket a 18:32-ben már írtam, akkor fogod tapasztalni, ha már kicsit tud kommunikálni szavakkal vele.

Ne aggódj, örüljetek ennek a szép időszaknak, a nehezén (első 3 hónap) túl vagytok!! üdv!