Elmondjam anyunak? A többi lent!

Először azt hittem valami verset irsz :D

Semmiképp nem avatkoznék bele a dolgokba.

Fúúúú, nehéz dolgok ezek. Mi a tesómmal megtudtuk kb két éve hogy anyu megcsalta aput. A kapcsolatuk jónak mondható, a családunk teljesen jó, mindent megkaptunk mindig és meg is kapunk a mai napig. Igazából egyszer volt egy hosszabb időszak amikor sokat veszekedtek, de ez is már régen volt.

Amit ebből kiakartam hozni, hogy eszem ágában sem volt elmondani apunak. Mert nem lett volna értelme. Anyunak kell/kellett elszámolnia a lelkiismeretével, én meg azt akartam, hogy továbbra is megmaradjon a családi béke. Egyszer fordult elő, azóta nem.

Viszont nehéz, mert nálad más a helyzet, nálad a szülők amúgy is rosszban vannak... nemtudom, hogy hogy döntenék... Te ismered őket, te látod, hogy tényleg olyan rossz-e a kapcsolatuk, te látod hogy menthető-e a dolog.

Én először a helyedben apuddal beszélnék, mond el neki hogy mit láttál és hogy most akkor mivan.

Úgy már szerintem könnyebben fogsz dönteni.

Én is először apámmal beszélném meg a dolgokat, és elmondanám, hogy mire jöttem rá.

Én nem birnám magamban tartani és főleg úgy, hogy pár szenvedéssel teli évtől menthetném meg anyumat. Lehet ő is egy ilyen utolsó cseppre vár, hogy végre léphessen.

Nem biztos, hogy ez a helyes döntés, de az amúgy úgyis a végén derül ki.