Hogy legyek kevésbé házisárkány?

*pont mostanság tiltottam le a motortémáról,azt akart venni,de lebeszéltem,féltem tőle:S

nem a motorozás a lényeg benne, hanem az, hogy átalakítod, aztán már nem is tetszik, mert kiölöd belőle azt, amiért megszeretted

Hú, szegény párod!

Nem lehet egy férfias jelenség, az biztos ha ennyire papucs.

Úgy őszintén: te mit tettél, miben változtál érte mióta együtt vagytok?

Igazából az a szomorú, hogy nem is változni kellene, hanem egymáshoz idomulni.

De te olyan szoros, rövid pórázon tartod szegényt, hogy ne csodálkozz, ha egyszer az a póráz elszakad és elröppen a barátod mellőled messzire, jó messzire...

Pláne ilyenek, hogy "eltiltani"...

A szőr is feláll a hátamon.

29N

Ne haragudj, tudom, hogy az előttem válaszolók már elmondták a magukét, és kaptál hideget-meleget, de nekem akkor is ki kell mondanom az én véleményemet: undorító, amit csinálsz. Gyűlölöm, hogy ezt csinálják az emberek. Anyámmal is tizennyolc évet éltem le úgy, hogy csak az számított, amit ő mondott. Nem teljesen idevág a téma, mert apám már eleve nyúl volt, tehát nem kellett "megnevelnie", én csak arra szeretnék rávilágítani, mennyire szenvedtünk tőle. Tipikus házisárkány, mindenért szól, minden baja van, semmi sem jó neki. Nem tudom, nektek mi a fontosabb: hogy makulátlan tiszta legyen a lakás, vagy hogy béke legyen otthon? Egy háromszobás kis lakásban élünk, anyám egész hétvégén takarít. A könyveimet ne rakjam az asztalra, mert az a polcra való. A polcon viszont ne legyenek füzetek, azokat pakoljam el a szekrénybe. A szekrényben csak tanszerek legyenek. Ha úgy találja, hogy nem elég friss a levegő a szobámban, akkor képes, és behív, hogy nyissam ki az ablakot. Miközben pl. főzök. Simán kinyithatná ő is, de miért ne b*szogasson, ha egyszer talált indokot? Ha mosogatás közben lecsöppen a kezemről a víz a padlóra, már kiveri a balhét. De törlőkendő, vagy törölköző nincs a konyhában, mert módszeresen elpakolja őket különböző szekrényekbe. Csak az lehet, amit ő tart jónak. És ha ő úgy tartja jónak, hogy a fél szobámat elfoglaló szekrénysor-monstrumban csak tanszerek lehetnek (persze azok is szépen elrendezve), akkor bizony nekem ki kell dobni a csecsebecséimet, hogy neki jó legyen. Különben ordít, hisztizik. Egyszer vettem egy díszes kagylót, hogy kiteszem az asztalomra, de lefikázott, mert "nehéz porolgatni", és fiatalkorában ő is "ilyen hülyeségeket csinált". Szerinte katasztrófa, ami a lakásunkban van, mert állítólag mi, apámmal nem vagyunk hajlandóak takarítani, meg áll a kosz a szobánkban. Egyszer anyám elment egy hétre nyaralni, egyedül, tudod mit? Akkora rend és tisztaság még nem volt a lakásban. Hazajött, kezdte elölről. De nem csak a lakással van baja, tud ám ő találni más kivetnivalót is... Milyen módszerrel tanulok, mit mivel eszek, hogyan intézem a dolgaimat...

Mindezek után érthető, hogy normális dolgokra nincs ideje. Szegénykém annyira igyekszik megváltoztatni maga körül mindent és mindenkit, hogy nem veszi észre, hogy közben mindenki megutálta. Ki akar egy ilyen ember mellett élni? Apám is már csak megszokásból van vele... De én nem fogom eltűrni, amint lehet, húzok innen. Aztán majd örülhet, hogy tiszta a szobám. El kéne már dönteni, hogy mi a fontosabb. Tényleg. Nem lehet, hogy a vérnyomásoddal van gond, azért hisztizel? Sporttal levezetheted a feszültséget, és talán akkor nem a párodat cs*szegetnéd. A pasid türelmes és aranyos, de ha én férfi lennék, és a csajom pattogna, úgy hagynám ott, mint a pinty. Az emberek nem azért hoznak létre szerelmi kapcsolatokat, hogy utána le kelljen nyelniük az otrombaságokat. Nem lenne kellemesebb békében, szeretetben élni? Ha a barátnőm az én lelki nyugalmamat így zavarná, akkor könnyen meglehet, hogy egy nap arra ébredne, hogy a pasija egy szó nélkül elhúzott, mindenféle üzenet vagy figyelmeztetés nélkül. Simán megtenném. Örüljetek, hogy nem vagyok férfi, haha...