Normális, hogy a férjem minden lépésemet követi?

Bár én férfi vagyok,de a tanácsom,h marha gyorsan lépj le!Én soha nem ellenőriztem a párom ,volt,hogy elment buliba a haverjaival,de soha nem volt vita belőle,nem mászkáltam utána a munkahelyére és az msn beszélgetéseket is csak azért olvassuk közösen,hogy egy jót nevessünk rajta!

Ne alázd magad a porig,ne légy rabszolga,én ugy gondolom,egy kapcsolatban mindkét fél egyenlő értékű kell,hogy legyen!

A férjed egy elmeroggyant,addig hagyd ott,amíg még nem késő!!!!!!

Hajaj ismerős szitú...mármint az hogy tegyek mindig a kedvére. Nálam elszakadt a cérna és dobtam... igaz férjezett vagy de ha már igazán terhes és ha már 1000x elmondtad a dolgaidat és ha még 1000x sem tudja felfogni a lényeget akkor keress mást. Ha már nem tud változtatni magán, akkor legalább ne a te életedet rontsa el. Az élet rövid, úgyhogy úgy élj ahogy neked a legjobb.

Régebben én is táncoltam, aztán megismerkedtem egy sráccal. Ő az elején nem mondta el hogy zavarja hogy én táncolok (hozzáteszem nem társas tánc volt hanem hip-hop tehát semmi tipi-tapi), de inkább őt az zavarta hogy néha fellépünk... persze ő botlábú is volt, próbáltam tanítgatni otthon négy fal között, de inkább ideges lett, igazából nem is akarta a dolgot...aztán egyre nagyobb hangot adott a véleményének, miszerint akik táncolnak azok nagy ku_rv@k... aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy nyaralni mentünk és amit én szerettem volna csinálni az háttérbe szorult, vagyis inkább teljesen elnyomta a vágyaimat (pedig pénzügyileg felesben mentünk)... mindig mindent jobban tudott nálam- persze ezt csak előadta-az egész nyaralás alatt az volt amit ő szeretett volna...ha valakivel beszéltem, akkor jött a pofavágás, ha valamelyik táncossal összefutottam és váltottunk pár szót, akkor is ment a pofavágás... aztán dobtam. Rá egy évre egy nyári fesztiválon összefutottam ( éppen a legjobb barátnőmmel voltam) és éppen a fellépőket néztük a színpadon. Aztán odalépett hozzám, és gúnyos hangnemben - persze köszönés nélkül - beszólt. Akkor nyugodtam meg végleg hogy jó döntés volt dobni :)

Azóta elkezdtem újra táncolni (már mást, méghozzá modern társastáncot). Ha nem is az első mondatom, de az ismerkedések elején hangot adok "magamnak": " táncolok. Társastáncot, táncpartnerem is van. Ezen senki kedvéért nem vagyok hajlandó változtatni, szeretek táncolni, ez a hobbim." Aztán ha a pasas elkezd hangot adni a nemtetszésének (akár a kapcsolatunk elején akár a közepén), akkor viszlát.. aztán megy ám a csodálkozás, el sem hiszitek mennyire...én meg erre széttárt karokkal " megmondtam a kapcsolatunk elején - ez van, tudtad mikor elkezdtük a kapcsolatunkat hogy táncolok. Akkor nem mondtad hogy zavar..." (ha az elején már zavarná a pasimat, akkor egyből dobnám, tehát nincs apelláta. Később meg ha elkezdi pedzegetni a dolgot, akkor meg azzal állok elő, hogy na akkor ki nem volt őszinte a kapcsolatunk legelején?...aztán kuka)

Bár hozzáteszem soha eddig egyik pasimat sem csaltam meg!

Na ezt csak azért írtam le, mert sokan (mint én is egy másik kapcsolatban) abba a hibába esünk, hogy egy pasas kedvéért feláldozzuk a hobbinkat. De ez persze egy ördögi kör, mert egy idő után a pasast fogjuk megutálni, mert elmarta mellőlünk a hobbinkat.

Különben is PASIK JÖNNEK ÉS MENNEK DE A HOBBINK ÁLLANDÓ MARAD :))))) azt semmiért és senkiért ne áldozzuk be, mert egyébként frusztráltak leszünk...

Én nem hiszem, hogy a barátaimat akik már akkor a barátaim voltak mikor ő még sehol, el kéne dobnom, mert neki nem tetszenek. A házasság arról is szól, hogy elfogadjuk egymást. Na és a bizalom. Ha még soha nem játszottad el a bizalmát akkor nagyon gáz, hogy nem képes bízni benned.

Egyedül, azaz nélküle bulizni? Van ahol ez működik és van ahol nem. Néha kell egy kis kikapcsolódás, egy csajos est vagy akármi. Nem sűrűn, de néha szerintem bele kell, hogy férjen.

Magadban tisztázd le, hogy van e alapja annak, amit csinál és bármire is jutsz a legfontosabb, hogy ülj le vele és próbáljátok higgadtan megbeszélni és valami olyan megoldást találni, ami mindkettőtöknek megfelel. Magyarul kössetek kompromisszumot!

Minden jót!

Azért tánc és tánc között van különbség.Mert egy dolog ha délutánonként eljársz társastáncra vagy néptáncra egy konszolidált klubba és másik dolog ha hétvégenként az éjszakai életbe veted bele feleségként magad ,az éjszakai élet kétes elemi közzé.

A férjed nagyon indulatos és féltékeny és ezeket az érzéseket Te váltod ki belőle a hobbiddal és a társasági életeddel.Az hogy megnősültél nem jelenti azt, fel kell adnod a hobbid és el kell kergetned a barátaid, de mivelhogy van férjed és ha tiszteled ,szereted akkor nem alázod meg avval , h flörtölgetsz és eljársz nélküle.

Az én feleségem is imád táncolni és nagy ritkán ha vagyunk valahol nagyon örülök ha nem én kell táncoltassam.:)

Régebben összejártunk haverokkal focizni vasárnap délelőttönként ,amikor neki a legtöbb dolga van állítólag és azért hisztizett nekem mert úgy gondolta ,h ez igazságtalan. Pedig ebédre itthon voltam mindig és soha nem söröztem velük meccs után.Most már pár éve hanyagolom mert jobb a családi békesség..

megnősültél =férjhez mentél

bocs, elírtam

Kedves Sándor!

Mit szóltál volna ahhoz, ha a kedves feleséged vasárnap délelőtt elmegy plázába vásárolni és nem lenne vasárnapi ebéd? Hisz jogos lenne, mert Te délelőtt focizol, ő meg vásárol, ő is kikapcsolódik... Csak kíváncsiságból kérdezem, hogy tetszene-e a dolog, vagy neked mindegy hogy van-e vasárnap otthon kész kaja?!... :)

Jólvanmá na..

Nem járok már focizni, mondtam.

De a konyhába se segítek semmit mert ott evésen kívül nemigazán lehet rám bízni semmit.

Az én részlegem kívül van nem benn a házban és ott rend is van ám:P

Mióta nem sportolok jött rám 10-15 kiló...így most jó?Oszt akkor baszogat is vele, h már nagyon is megemberesedtem már.

Eh , ilyenek a nők sehogy se jó nekik,csak kötekedni tudnak és amikor látják ,mi tök jól elvagyunk a bőrünkben akkor meg annál inkább cseszegtetnek .Ha pedig valami apróság, mint pl házassági évforduló nem jut ...öö ..hova is? Ja, eszünkbe már kergetnek is a seprűvel , teljesen ááártatlanul.;)

Egyébként némi aggodalomra ad okot ha a vásárlást szórakozásnak , kikapcsolódásnak tekinted.

Plázába meg nem megyünk már mert rájöttünk, h utáljuk a plázákat.