Mit gondoltok az ilyen szülökröl?

Én ebben éltem, de 18 évesen elmentem a szülői házból. Felnőtt ember vagyok, saját magam életéért csak én felelek. A szüleim még élnek, de nem látogatom őket, mivel eltérő szemléletben éljük az életünket.

Az ilyen szülők mentálisan betegek, segítségre szorulnak, s nem ítélkezésre. Ha nem bírod elviselni, akkor tovább kell lépni.

A szüleidet inkább nem minősítem,ha nem baj.Csak annyit, hogy elég ostoba az a szülő, aki a saját gyerekéről rosszakat mond más előtt,azzal ugyanis saját magát is minősíti.Ez kb olyan, mintha egy tanár folyton azt hangoztatná, hogy bukdácsolnak az ő hülye tanítványai...na, vajon miért?....

Jobban járnál pedig, ha kimozdulnál!Miért nem keresel magadnak külön lakást vagy albérletet, meg egy kedves társat és végre otthagyhatnád ezt a szörnyű családot.Jobb lenne szerintem.

Nem vagy egyedül..Én agresszív alkoholista anya,és egy gyenge apa mellett nőttem fel.Apám egész életemben azt hajtogatta,hogy mégiscsak az anyánk,még akkor is ha félholtra vert minket mert olyan részeg volt.Egyszer a nagynéném(anyám nővére) azt mondta,hogy jobb ha felfogjuk(3-an vagyunk testvérek)hogy ha választani kéne apámnak a lányai és a részeg felesége között akkor az utóbbit fogja választani..Igaza lett.Inkább az anyám volt a fontos neki mint mi.Én 18 évesen elköltöztem,ahogy a két másik testvérem is. Mindhárman külön életet élünk.Megalapoztunk az életünket,Van munkánk ,lakásunk,életünk,szerető családunk..Apámat még ma is látogatom,de anyámat 20 éve nem láttam.

Kedves kérdező.A panaszkodással nem fogsz előrébb haladni.Fel kell fognod,hogy neked ilyen élet jutott.Bár nem vigasztal de sokan éltünk/élünk így.Nem a múlttal kéne foglalkozni,hanem a jövőddel.Új életet kéne kezdeni.Mindent hátra hagyni,és nulláról felépíteni mindent..HA ott maradsz és tovább sírsz akkor ugyanúgy a süllyesztőben leszel,és bizony akkor jogosan mondják majd rád,hogy "milyen buta ez a lány"

38/N

ma 18:47 vagyok

Még annyit,hogy egy ilyen rossz családban felnőtt lányok hova jutottak.

A nővérem vezető beosztásban dolgozik.Mivel nagyon jól bánik a pénzzel,és pár éve jó befektetést csinált,így most azt lehet mondani,hogy gazdag régióba tartozik.Nincs anyagi gondja.Mindene megvan,beleértve az évi kétszeri külföldi nyaralásokat is.

A húgom cukrászként összeállt egy barátnőjével és ketten nyitottak egy cukrászdát.Ma sikeres üzletasszony,és bár sokat dolgozik,de neki is mindene megvan

Én évekig a szakmámban dolgoztam,majd a férjemet követve Angliába költöztem.Van munkám,van életem,van hobbim,és minden évben nyaralunk..Otthon van egy szép lakásom (jelenleg üresen áll) és idén tervezünk egy vidéki ház megvásárlását..Valamilyen szinten én is elégedett lehetek..

HA otthon maradtam volna,ha csak sírtam volna akkor ma semmim nem lenne,és egy elkeseredett,gyűlölködő ember lennék..Ne akarj pocsék életet magadnak.Változtass

Sziasztok!22 éves koromig szinte ugyanez volt a szitu,egy alkesz családban nőttem fel,mindennapos volt a vita,a veszekedés!23 évesen megismertem a feleségemet,most 36 vagyok,kiléptem anyámék kötelékéből,boldog vagyok a párommal és a 3 gyermekemmel,a saját házamban!

Azóta anyámmal is sokkal jobb a kapcsolatom!Szerintem ez a megoldás,egy nagy levegő és vágj bele a saját életedbe,bármilyen nehéz is az elindulás!