Ez tényleg felháborító vagy csak túldramatizálom?

A nagypapámról októberben kiderült h tüdőrákos (45 éve dohányzik) sosem szerettem igazán mert tönkre tette a nagymamám, anyukám és az én életemet is, folyton terrorizált minket, mindennap veszekedéssel telt, csapkodta a dolgokat, volt h kitépte a csapot a falból és satöbbi. Alkoholista és sosem volt meg bennem a tisztelet felé. Nagymamám olyan ember hogy nagyon spórolós, kicsi koromba még egy pudingot se vehettem boltba mert ő majd megfőzi otthon. Nagyon tisztelem őt mert anyukám lepasszolt neki és 4 éves korom óta ő nevel, mindent megtett értem és hogy nekem jó legyen, mindig az erején felül teljesített mindent. Most papámat is ugyanígy támogatja, néha túlságosan is, mert amit kiejt a száján már megy és megveszi pl ha zacskós leves kell neki (amit ugye ő is megtudna főzni itthon) már rohan és megveszi, ezzel nincs is baj, csakhogy papám egyáltalán nem hálás neki, nagyon sokszor veszekszik vele hogy hagyja már békén, majd akkor eszik amikor ő akar és stb. Ő nem is akar meggyógyulni egyáltalán. Nem értem akkor mama miért törődik ennyire vele, nem azt mondom hogy hagyja meghalni de a seggét is kinyalja viszont papám egyáltalán nem hálás emiatt. Sőt, néha nagyon is zokon veszi. Ez így normális szerintetek és csak számomra felháborító a dolog?