Képes lennél rá? ( A gyereked élete szemben sok más ember életével).

Én is a gyerekemet választanám.

Azon nem lepődtem meg, hogy a filmben másképp döntött a férfi... különben nem lenne olyan megrázó a film.

Láttam ezt a kisfilmet pár évvel ezelőtt..azóta is eszembe jut olykor. Megrázó, hogy azok az emberek, akik milyen áron menekültek meg,még csak nem is tudták, milyen módon kerülték el a biztos halált. Senki még csak egy köszönömöt sem mondott... én a helyében szétkürtöltem volna, hogy emberek, tudjátok-e milyen áron maradhattatok életben? De ennek az embernek senki sem tudott az áldozatáról, azember mégis megtette..ez az önzetlen szeretet. Ez az ember Istent jelképezi, a fiu Jézus Krisztust, a vonaton utazók a világot... Isten mekkora áldozatot hozott azzal, hogy hagyta Fiát meghalni, mert csak igy tudta az embereket megmenteni..

A kérdésre válaszolni nem tudok... én nem tudom, mit tennék.. Nem tudom, azt hiszem nem tudnám megtenni tudatosan, hagyni meghalni a gyerekemet..nem lennék képes végignézni..

Előző vagyok

Volt egy másik történet, akartam is ide írni már. Egy kisfiúról szól, egy nyusziról meg egy fiatal katonáról. Háború ideje alatt játszódik a történet. Nem emlékszem rá pontosan hogy is volt, de a kisfiu kapott egy tövig faragott ceruzát a katonától. Mivel nagyon szegények voltak, ez hatalmas értéknek számított,a kisfiu nagyon örült. Volt még neki egy nyuszija is. Egy alkalommal ez a katona betegen,sérülten került hozzájuk, szüksége volt ételre hogy erőre kapjon...ételük viszont nem volt, ugyhogy a kisfiu, akinek a ceruzát adta, a nyusziját odaadta az anyjának, hogy az levágja, hogy a katona ehessen és meggyógyuljon...

Uhh, nekem ez a sztori is megrázó volt, nem hogy az a kisfilm..

Nekem nincs gyerekem, de ha odaképzelek valaki mást a gyerek helyére, akit mindennél jobban szeretek, akkor is arra a döntésre jutok, hogy az egyetlen embert választanám.

Nem megsérteni akarom a másképp gondolkodókat, de az én gondolkodásom szerint önzőnek érezném magam, ha a saját bűntudatom miatt hagynám meghalni a gyerekemet/szerelmemet/testvéremet/szüleimet. A döntéssel a lelki terhet is vállalom, amit ez a hátralévő éveimre ró..

Persze lehet mások azt mondják, éppen az az önzés, ha a sajátomat akarom menteni a többieké helyett, de én nem magamnak menteném meg, akit szeretek. Azért, mert ő jó, és megérdemli az életet, és bármikor feláldozom érte a sajátomat, ha szükséges.

A vallásos vonulat elég erősen érezhető a példában, de én nem vagyok vallásos, és sohasem értettem meg Jézus vagy Ábrahám és Izsák esetét.. Nincs olyan felsőbb cél, ami fontosabb lenne számomra annál, hogy megvédjem akit szeretek. De nem akarok vallási vitát kerekíteni az egészből:)