Hogy lehet együtt élni egy hangulatemberrel? Nem bírom már.

Anyukám ugyanilyen. Meg kell tanulni együttélni vele. Nem hangulatember, hanem elégedetlen és frusztrált. Ha helyesen étkezne, sportolna, nyugodtabb és kiegyensúlyozottab lenne, nem lenne ilyesfajta problémája. Anyukádnak higgadtan add elő, a nevelőapádnak meg mondd meg szintén higgadtan, hogy ne rajtad töltse ki a dühét.

Ha van testvéred, akkor van támaszod is, és könnyebb elviselni. Én már nem is törődök vele.

szia!

tisztára ugyanez volt velem is ennyi idősen... Ugyanilyen volt a nevelőapám, mint amit leírtál, csak ahogy idősebb lettem, egyre jobban elfajultak a dolgok. Nem egyszer meg is ütött és anyám nem állt mellettem, nem akart válni a féltesóm miatt.. Mire 16-17 lettem, addigra már szinte sosem tartózkodtam otthon, ha mégis otthon voltam akkor sem dugtam ki az orrom a szobámból, a tanulmányaim sokat romlottak (előtte kitűnő voltam, addigra 3as lett az átlagom)

Aztán mondtam anyának hogy ezt nem bírom tovább, nem akarom tönkretenni magam egy ilyen állat miatt és ahogy betöltöttem a 18-at, elköltöztem, hiába még csak most fogok érettségizni (most 19vagyok).

Remélem Ti meg tudjátok oldani a helyzetet, próbálj meg anyukáddal beszélni! Sok sikert és fel a fejjel!:)

Nem tudom hány éves vagy és milyen suliba jársz.

Egy dologban biztos lehetsz, hogy ezek a dühkitörések nem a hangulatváltozások miatt vannak, hanem azért mert sem téged, de valszeg az édesanyádat sem fogadta el és bosszantja ez a kapcsolat. Édesanyádat sem szereti, ha veled így bánik ez tuti. Édesanyád természetesen az ő pártját fogja, hiszen úgy érzi, hogy szüksége van arra az emberre és nem akar miattad veszekedésbe bonyolódni vele.

Javaslataim a következők:

1. Ha nincs otthon ez a "vadállat", akkor ülj le édesanyáddal beszélgetni és mondd el neki, hogy te ezt nem bírod tovább és vegye már észre, hogy ez a vadbarom nem szeret benneteket! Ha megoldható és van hová menni, akkor sürgősen hagyjátok ott, mert ez a helyzet csak romlani fog. Ha nem kell sehová sem mennetek, mert az édesanyádé és a tied a lakás, akkor szólítsátok fel ezt a vadmarhát, hogy szedje a sátorfáját és költözzön el záros határidőn belül.

2. Ha édesanyád nem egyezik ebbe bele, mert nem akar szakítani vele, vagy mert nincs hová mennetek és a lakás sem a tiétek, akkor próbálj meg olyan suliba elhelyezkedni, ahol van kolesz. Ott sokkal jobb dolgod lesz.

3. Ha ezek egyike sem járható, akkor beszélj a nsgyszüleiddel (remélem jó a kapcsolatod velük) és próbálj meg elhelyezkedni náluk.

4. Ha ez sem járható út, akkor igyekezz nem szólni hozzá és nagyvben kerüld ki, tűnj el a szeme elől, hogy esélye se legyen belédkötni.

5. Ha mindezek ellenére bántalmazni merészelne, akkor nyugodtan keresd fel a területileg illetékes gyámhivatalt, tégy feljelentést bántalmazásért és kérj védelmet veszélyeztetett kiskorú védelmére. Majd ellátják a baját és vagy felhagy a bántalmazásoddal, vagy rövid úton a börtönbe találja magát. Ha ez bekövetkezne, az is lehetséges, hogy édesanyádon akar majd bosszút állni, de akkor legalább ő is látni fogja, miféle emberhez ragaszkodott annyira. Így talán megjön édesanyádnak is az esze és még nem lesz késő.

Ez abszurd! Az utolsó válaszolónak nagyon is igaza van!

Ha ti/te befogadtátok, akkor hogy jön ő ahhoz, hogy így beszéljen veled?! Ó csak anyud párja, és nem az apád, vagyis neked idegen, aki ha bánt, netalán kezet emel rád azonnal jelentsd fel! Elég szomorú, hogy anyád nem áll melléd, én egy percig nem gondolkoznék, hogy kit válasszak,és anno anyukám sem gondolkodott rajta, egy-kettő kitette a párját, amint elkezdett cirkuszolni velünk. Vagyis a gyerekei többet értek neki mint egy....