Mit kezdjek a férjemmel? Nem él a lehetőséggel.
Nyelvekkel foglalkozom, főleg angollal. Tanítom, tolmácsolok, fordítok. A férjem csak magyarul beszél, de már a kapcsolatunk elején mondogatta, hogy de jó nekem, hogy tudok külföldiekkel kommunikálni.
Mondtam, hogy én is kamaszként tanultam meg, nem így születtem, csak tanulás kérdése, neki meg adott az ingyentanár.
Most már ott tartunk, hogy vettem neki egy vagon könyvet - értelemszerűen egész nap rendelkezésre állok - de szinte könyörögnöm kell, hogy angolozzunk. A szavakat nem tudom helyette megtanulni, de magától nem foglalkozik vele.
Már nagyon zavar, mert én pl. örülök, mint majom a farkának, hogy egy külföldi ismerősöm tanít az anyanyelvére (nehéz és ritka nyelv), cserébe én magyarul tanítom.
A férjem minden alkalommal sajnálkozik, hogy nem tud a nem magyar barátaimmal kommunikálni. De nem is tesz érte semmit. Jó fejek - ha tolmácsolok, akkor jól elbeszélgetnek és kedvelik egymást, - bíztatják, hogy beszéljen, bármit, nem fogják kinevetni, ha mégis, akkor ő is kinevetheti a magyarjukat (nagyjából egy szinten vannak).
Már nincs ötletem mit tehetnék vele. Egyik gondolatom az, hogy járjon időpontra, fizetős tanárhoz, hátha akkor komolyabban veszi.
Vagy beszedem tőle az amúgy szokásos óradíjamat és (ezt neki nem mondtam) egy külön számlán gyűjteném, hogy egy idő után lássa, mennyi pénzt spórolt így.
Ti mit csinálnátok a helyemben?
Szerintem hagyd a fenébe. Ha ennyire nem akarja, akkor ne. Majd neki ég a pofikája külföldön. Hagyd őt majd ott "kibontakozni" ;)
A másik lehetőség, hogy legyen mindennap pár óra amikor csak angolul beszélsz hozzá. :D
Izraelbe megyünk és a héber nem egy könnyű nyelv (főleg az írása). Egyébként az izraeli barátom is jól halad a magyarral, felkapja a fejét, ha olyan szót hall, ami ismerősnek tűnik neki, próbálgatja a tanult mondatokat.
Néha pont a férjemen gyakorol, ha ő megérti, akkor jól mondja. A férjem meg lelkesen segít neki.
A férfi-nő felállást azért nem érzem annyira felborultnak, mert a férjem nem kifejezetten macho mentalitású. Az előző házasságában (20 évesen házasodott) is volt olyan, hogy hol neki volt munkája, hol az exnejének, de nem volt belőle probléma. Ha az exnej keresett jobban, akkor otthon maradt a lányával. Nem okozott törést a férfiúi önértékelésében.
Az ő végzettsége és tudása itthon nagyon jól használható, de külföldön semmit se ér vele (kb olyan, mintha egy magyar jogász a magyar "jogosítványával" külföldön akarna érvényesülni, amikor ott teljesen más jogszabályok vannak). Nekem nemzetközibb a végzettségem.
Nem ingyenélő, csak míg én pár hónap után bátran kereshetek munkát (mert elfogadják a végzettségem és beszélek nyelveket), neki biztos, hogy több idő kell.
Mióta ismerem, sokat dolgozik, úgyhogy meglepődnék, ha "élősködne". Volt olyan, hogy ő tartott el, mert nem volt munkám - miért ne tenném meg ezt visszafelé is?
Persze, hogy te is elfogadod, hogy te keresel rá, ez jó. Hogy miért ne tennéd ? Mert ha kint is ilyen marad, nem erőlteti magát, előbb utóbb ez idegesíteni fog, és a türelmedet elfogod veszíteni. A jóhír viszont, hogy közegben hamarabb megtanulhat. Én bár picit tudtam angolul az alapokat, de bevallom, ha valaki hozzám mert szólni mukkot nem értettem. Inkább én kérdeztem.
Amit én csináltam. Beiratkoztam itt fél évre suliba, ez segített megnyílni. Otthon ha nem is tv-ztem, de mindig reggel bekapcsoltam és egész nap hallottam, így elkezdtek legalább a szavak kitisztulni, elkezdtem hallani azokat, nem csak egybefolyt dolognak tűnt az egész. Ugyanazt a filmet este videón dvd-n megnéztem többször. Nem egy este persze. Elkezd tisztulni, milyen szituban mit mond, és megtanulja az ember. Próbáljátok meg ezt ha tudjátok, vegyetek angolul is beszélő dvd-ket és azt nézzétek.
De elég lesz neki az angol ?
Nem lehet, hogy nem is igazán akar menni, és ezért csinálja ezt ?
Magának nehezíti meg.
A boltos ötletedhez annyit, hogy én nem mennék le vele a boltba, hanem menjen egyedül. Eleve, hogy ott vagy lehet, hogy blokkolja. Én férjem egyszer mondta a számba, hogy kérjek valami kaját egy üzletközpontban. Can I get a chicken sandwich please ? Kitudtam mondani persze tudok beszélni, de egyszerűen előtte képtelen voltam. Pedig hülyén éreztem magam, nem értettem miért nem, nem nagy dolog, és mégse. Mikor magamra lettem utalva, onnantól sebesebben ment a dolog. Egyszer megkért, hogy jön a barátjával meló után, addigra rendeljek legyek szíves pizzát. És nini megrendeltem. Mindig attól féltem, egyébként, hogy visszakérdeznek, az volt nekem a nehezebb része. Ráadásul itt ilyenek. Egy hamburgert nem lehet venni, hogy ne kérdezze meg legyen e benne sajt, vagy itt akarom e enni, vagy elvinni. De visszakérdeztem, lenyugtattam magam, meghallottam, és ment.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!