Időről időre miért tesz így próbára? Mi a jó abban, hogy csak húzom az igát, előre vinném a családot, ő meg rittig szembe úszik az árral, ellenem és ezzel maga ellen dolgozik? Ennyire élvezi, hogy egy idegbeteg hisztizsák vagyok miatta?

Nem nem dolgozok még, 2hónapos a kicsi, a nagy 21hónapos.

Azzal van a bajom, hogy vinném előbbre a családot itthon. Sok minden múlik azon miben élsz.

Rengeteg erőmet elviszi a házimunka, és amikor valami apropóból nincs itthon egy hétig akkor semmi bajom. Sőt, minden rendben tud lenni.

5napja nagyon beteg vagyok, és szrik bele a világba. Szó szerint szédülök, rosszul vagyok, a nagyobbik is lebetegedett. No 4nap alatt semmit sem csinált itthon, semmit.

Lázasan nem keltem fel főzni, nem is evett, csinált reggelit még szombaton, vasárnap reggel kértem mosogasson el, ha jobban leszek, és mennék főzni nem rendrakással akarom kezdeni, tegnap este 9kor mosogatott el, maga után is. Hogy rászóltam ha már megkérem figyeljen a kicsikre, amíg próbálok gyógyulni, akkor abba az is beletartozik, hogy elpakol a gyerek után, eteti itatja. Minden kajában teában innivalóban, játékban és remélem nem a képeskönyvek fecniében úszik...

Szobatisztaságra próbáljuk nevelni a nagyot, a bilit szombat óta nem mosta ki. És meg fogja várni, a wcbe ugyan olyan ügyesen tud pisilni a gyerek.

4napig azt hallgattam: "negyereidemenjélvisszamitcsinálsz" sajnos hangot nem tudok adni mellé, de mint egy idegbeteg, így beszélt a naggyal, aki csak ment volna neki segíteni.

Amin kiakadok: este 10re ér haza, de csak 12kor megy sok idő az utazás igaz.

Ugyan akkor kelünk, nekem 2gyerek, és két felnőttre étkezés, mosás, takarítás, 2csemete felügyelete fejlesztése nevelése a napi dolgom, neki szerinte ebből semmi.

Napközben vezetem a háztartást, nevelem a gyerekeket, este mire jön vacsi van, a nagy már alszik, rend van, elmosogatva elpakolva, teregetve, hajtogatva, csak ennie kell, és segíteni a kicsi fürdetésnél(egyedül is megy, csak nézi, meg vizet enged, ha kérem).

Úgy fekszem le 10:40körül, hogy reggel semmi dolgom dejó, reggeli rituálék után mehetünk is sétálni, aztán 6kor azt látom, hogy a férjecském 10-11ig amit lehet elbarmol nekem, hogy az üres mosogató tele, hogy a pult-asztal ragad, és olyan koszos, mint amit nem pucoltak évek óta, hogy a szekrénybe eltett ruhák összebarmolva, a kipucolt csapban köpet meg amit nem akarok tudni, hogy a wckefe fogalma...

Mert dolgozik: folyamatosan elb az idejét, a főnöke nem győzi számon kérni, mi miért nincs kész, 8óra alatt nem tud végezni, párszor itthon volt, figyeltem ahogy dolgozik, annyi holtidővel, lassan és néha nem is jól. hétvégénk sincs ezért mert a felhalmozott munkát "próbálja" eltüntetni. És Ő jó, a főnökének nagyok az elvárásai...

Azt nem tehetem meg, hogy kirekesztem, meg amíg ezt azt nem csinál nem csinálom, a kicsik miatt meg magam miatt sem.

És szerinte én reagálom túl a dolgot mindig mindenben.:(

És nem értem mi abban a jó neki, hogy 24órában gürizek itthon lassan, miatta, hogy ne egy putriban éljünk, hogy ne menjen tönkre mindenünk, hogy a gyerekek ne ezt a szrokbele életet éljék majd.

És ülök gyűjtöm az erőm, és kétségbeesve nézem, hol is kezdjem a rendrakást majd.

Megbeszéltük, hogy a tűzifa olcsóbb mint a gáz, fával is fűtünk.

DE az az ő feladata! Nem csinálta, de nekem pampogott, hogy megy a gáz, mert hideg volt. Akkor átálltunk arra, hogy csak összekészíti a fát, én begyújtok. Az apját kellett megkérnem, hogy legyen kedves gyújtóst hasogatni nekem, mert nem tudok begyújtani.

Terhesen, nagy hassal cipelhettem be a fát, miközben "Édesem" játszott.

És nem vidéki tenyeres talpas menyecske vagyok, hanem tápos pesti, nem fizikai munkán edződött, hogy tudnom kéne fát hasogatni akár(szerintem ez ffi munka amúgy)

A gyerekek száma nem oszt szoroz, mert minek szültem neki 2? kérdésektől a hajam az égnek áll. Egyeske már most arra van nevelve, hogy elpakolunk, rendet teszünk, pl ha a kvs bögrémet leteszem reggel az ágy mellé, a fiam felveszi és bedobja a mosogatóba a maga 21hónapjával, mert annak ott a helye, az apja meg csak ott hagyja... Szóval ha négy lenne, az sem gond, ha arra szoktatom, elpakol, rendet tesz, élhető helyet teremt magának(jobb úgy játszani, hogy tiszta a terep, mint a koszban, és ezt a kicsi is tudja.

Sem egyeske sem ketteske nem tervezett bébi, pont.

És képes lenne, de nem teszi, hogy egy irányba haladjunk, vagy legalább ne hátráltasson. Elkezdi, csinálja pár nap, aztán "feladja", pl ma nem csinált káoszt reggelizés címen, máskor úszik minden, ma képes volt.

Sajna szeretem a rendet, és eddig tudom is tartani két kicsi mellett is, nem is zavar a házimunka, sőt a nagy már segít is:) Hetente egyszer kéne teljesen átnyalni a lakást, és a többi nap csak figyelni a rendre.

Azzal van a baj, hogy ha nem csinálom akkor minden rohad. próbáltam nem csinálni, hátha észreveszi magát, ha elfogy pl a tiszta tányér, olyan büdös volt a lakás a rohadó edényektől, de őt nem zavarta, vagy ha a fürdő elkezd penészedni, mert nem mosol fel, nem takarítod, ha nincs tiszta alsónadrágja akkor nem vesz fel.

Szülőknél laktunk sokáig, mikor terhes voltam a naggyal, kevéssé tűnt fel, kicsi zsúfolt volt a szobánk, ahol a rend is kupinak tűnt, az Ő anyuja nem épp házitündér, egy idő után csak magamnak mostam ki a kádat csapot, mosogattam el a tányért náluk is. Valahogy azt várják, család szinten, hogy majd más megcsinálja...

És már vázoltam neki, hogy ha amúgy zavaró körülményeket nem akarja tegyen ellene, mégse.

Tehát Őt is zavarja a kupi, a kosz, mindaz amit mégis nem akar észrevenni. És csak nézek, nem értem, ha szóvá tudja tenni nekem, hogy nincs gatyája, hogy mosogatni kéne, hogy a gyerek szros, akkor valamit miért nem kezd megcsinálni.

Nálunk csak addig fáradt, amíg nem azt teheti amit szeret, a gép:(:)

Minap nem engedtem játszani, beköltöztem nlc.hu-t olvastam, annyi b@romságot rég olvastam:D, 5perc után aludt. Másnap ugyan annyi ébrenlét, munka után engedtem hajnali2kor még fent volt játszani. De a reggelt úgy kezdte, hogy kicsim tedd tisztába a nagyot kérlek, egyből el is fáradt.