Miért beszélünk a gyerekünkről T/1 személyben?

Mert míg kicsi a gyerek és a szülő gondoskodik róla addig minden bánat és öröm teljes mértékig közös.

Minden ami a gyerekkel történik kivetül a szülőre is.

Szerintem semmi sincs abban, ha egy szülő így beszél a gyerekéről. A gyerek pedig nem hülye. Tudja jól, hogy miről van szó.

Erről ez az idézet jut eszembe :)

"Amikor a saját gyermekemet készültem világra hozni, akkor a nőgyógyász folyton azt mondta: nemsokára szülünk. Aztán: ma szülünk. Sőt, a végén már csak ő szült, és amikor az utolsó pillanatban a gyerek apjával beültünk hozzá, akkor már teljesen kihagyott a dologból."

(Tóth Krisztina)

Ennek a cikknek a végén van szó róla. Vicces :)

[link]

Nah, befejezem a linkelgetést :) de ezen cikk vége szerint pl. ez nem jó dolog:

[link]

Másoknak így beszélni róla szerintem is bugyutaság.

Ha valaki ilyet mond, akkor szó szerint a nyelvembe kell harapnom, hogy szóljak be neki.

Pl.

-1 évesek vagyunk!

-És már tudsz írni????

:)

Nincs gyerekem, de utálom ezt a beszédformát, rosszul vagyok tőle. Az a gyerek egyedül kakál, nem az anyjával együtt, egyedül náthás, egyedül van a bölcsibe, nem az anyjával.

Tiszta idióta dolog. Ha lesz gyerekem, biztos nem fogok így beszélni, T/1-ben.

21/N

Nem éppen gyerek, de erről jutott eszembe egy anekdota, talán egy idősebb színész mesélte:

"Kivizsgáláson voltam, az orvos kérdezte, hogy 'és tudunk úszni?' - én azt mondtam nem, hátha szegény nem tud és megfulladna..."