Miért beszélünk a gyerekünkről T/1 személyben?

Én speciel sosem beszéltem így, 2,5 éves a lányom. De látom a kérdést te is ugyanúgy tetted fel! :)

Nem tudom,elég ostoba szokás.Én nem beszéltem így.

Bugyuta dolog.

1. vagyok. Én egyszer mondtam, hogy "betegek vagyunk", de akkor tényleg betegek voltunk mind a 3-an.

ha azt mondod a gyereknek hogy ma sokat hisztizett akkor szinte kvázi gyerek aggyal azt fogja érezni hogy megvádoltad. Ha ma sokat hisztiztünkkel valamilyen szintű empátiát sugárzol felé...szerintem...és inkább a közös dolog lesz ebből, és ráveszed a további együttműködésre...

A gyerek nem hülye,ha a szülő T/1 személyben beszél,akkor is tudja,hogy itt csak róla van szó.Anyám néha beszélt így ,emlékszem,még ovis,kisiskolás koromban,de tudtam,hogy ha azt mondja,"hisztiztünk",az rá nem vonatkozik,csak rám...

Nekem nincs gyerekem. Hallottam már ezt a beszédformát. Nem tudom, lehet, hogy hülye vagyok, de engem nem zavar. Irigylem azoknak a problémáit, akik ilyentől másznak falra. Most miért zavarjon engem, hogy beszél xy a gyerekéről? Miért idegesítsen? Valakinek a gügyögés nem tetszik, vagy ez vagy az. Akinek nem jön be, az gondolom a saját gyerekével úgysem így fog beszélni, kész, ennyi. De miért kell ezen problémázni? Most nézzek valakit le azért, mert a "micsodá"-t "micsodi"-nak mondja, és ezen dühöngjek? Nekem nem tetszik, nem használom. Ennyivel el is intézem.