Fura lesz, de normális, hogy úgy érzem, a szüleim hátráltatnak a sikeremben?

Nem akarok kérkedni, de inkább az a típus vagyok, akit nem nagyon érdekel semmi (bár ez biztos a korral jár), de ha valami fontos és megerőltetem magam, az mindig sikerül. Viszont a szüleim folyton azt hangoztatják, hogy úgyse fog semmi összejönni. Pedig nincsenek Fellegeket karcoló álmaim. Amióta az eszemet tudom, ez ment. 8 évesen gitárért könyörögtem, de nem kaptam meg, mert "minek az neked, majd megunod". Szülinapomra kaptam mamámtól pénzt 11 évesen, és így tudtam venni egy használt gitárt (a bátyám segített, ő akkor 14 volt). Aztán a szüleim váltak, meg megint összeköltöztek, meg megint szétmentek, és ezt játszották 14 éves koromig. A szó szoros értelmében játszottak velem, ha éppen nem beszéltek akkor én voltam a postagalamb, ha meg veszekedtek, akkor mindketten velem akarták bizonyítani az igazukat("mond meg anyádnak, hogy iagazam van, Bogárkám"), ha meg leléceltem mondjuk mamához, akkor meg az volt a baj - hogy én soha nem vagyok nekik ott, mikor bajuk van egymással. Aztán elkezdtem röpiedzésekre járni, és akkor is az ment, hogy "majd megunod", meg "majd kitörik valamid és meglátod", stb. Nagyon sok dalt írtam, először arról, amikor a szüleim váltak, hogy az nekem rosszul esett, majd amikor ennek vége volt, boldogabb témákról: Barátokról, a fiatalkor szépségeiről, aztán szerelemről, a tesóim iránt érzett szeretetről, boldogságról. Amikor ezt otthon megtudták, anya kiakadt, hogy miért pazarolom én erre az energiámat, ez csak hülyeség, stb. De azt megengedi, hogy este 9-ig kint lógjak, és csak aztán jöjjek haza és aztán tanuljak. Aztán most énekkaros lettem, és ez lett neki a baj, minden reggel ezzel ébreszt, hogy "nem értelek, kislányom", "nem lesz belőled se semmi", "majd megunod", pedig rájöhetett volna, hogy ha valamit nagyon szeretek, azt nem fogom megunni.

És most volt egy álmom, ez verte ki nálam a biztosítékot. Anyum elhagyott minket, és engem meg az öcsémet a gyámhatóság a nagykorú bátyámhoz helyezett. És én boldog voltam, mert végre úgy éreztem, hogy senki nem húz vissza! Pedig nagyon nagy szabadságot ad, aminek örülök is, de mégsem támogat semmiben. Megkérdeztem, minek örülne, mit csinálnék, és nem tudott válaszolni.

Szerintetek meg fogok őrülni?

16/l