Miért nyűgösek, házsártosak a fiatal kismamák, annak ellenére, hogy mindenük meg van és mindenben ki vannak kímélve, szinte a tenyerünkön hordozzuk, szinte semmi nem tetszik nekik. Nem tudom mitévő legyek?

Mi az a "kímélet"? Biztos segítesz otthon eleget?

Nem kell rögtön a hormonokra fogni, a hormonok legfeljebb erősebb reakciót váltanak ki az egyébként JOGOS sérelem esetén - de nem képzelődést okoznak! (Ez menzeszre is igaz.)

Nem nehéz a terhesség?

Én a 18. hétig szinte csak a kanapén hevertem egy lavórral a kezem ügyében. Reggeltől estig hánytam és émelyegtem.

Utána jöttek a problémák tovább, többször voltam kórházban is. Az utolsó hónapban végig.

Na én olyan harapós voltam, hogy nálunk még az alsó és a felső szomszéd is laposkúszásban közlekedett. Már a hangos szóra, a kaja szagára is kiakadtam. Nem vágytam másra mint hogy egyedül legyek egy sötét szobában a kis alienemmel. Mert persze pörgött ezerrel a hasamban, csak úgy hullámzott az egész.

Az utolsó két hétben sírva könyörögtem "babaűzőért" a nővéreknek annyira kikészültem. Se feküdni, se ülni sehogy sem volt jó. Feszített mindenhol, hatalmas hasam volt nagyobb mint egy ikresnek, aludni nem tudtam össze vissza vizsgálgattak.

Szóval ne piszkáld ha nem muszáj. :) Lehet békére és nyugira vágyik. Csöndre, sötétre, pihire, egy kis egyedüllétre.