Miért nem tudom elfelejteni végleg? Megőrülök!
Elnézést,ha hosszú lesz, megpróbálom rövidebbre fogni!
Szóval 3 éve Görögországban nyaraltam, és ott megismertem egy görög fiút. Csodás 10 napot töltöttünk együtt, de Nekem ugye haza kellett jönnöm.. De nagyon-nagyon nem akartam Őt otthagyni!
Itthon szinte rögtön felvettem msn-re, vettem webkamrát, hogy lássuk egymást, meg naponta elég sok sms-t váltottunk, néha fel is hívott!
Így ment ez vagy fél évig, mondhatom Én szerelmes lettem, már ott Görögországban! Úgy volt, hogy eljön Magyarországra, de a munkái miatt nem sikerült, és akkor Én sem tudtam visszautazni!
Közben, Én regisztráltam egy társkeresőn, csak úgy. Néhány nap után írt egy srác, aki nagyon szimpatikus volt. Taliztunk, és elég nagy szerelem lett a dologból. Akkor már nem nagyon beszéltem a görög fiúval, mert dolgoztam, buliztam, randiztam, szóval éltem itthon az életem.
Így aztán szépen lassan elmaradtak az üzenetek.. Telefonszámot is cseréltem.
A kapcsolatom is egyre komolyabbá vált,olyannyira, hogy kisbabánk is van már.
Nagyon boldogok voltunk, akartuk a babát. A mai napig együtt vagyunk, idén lesz esküvő, boldogok vagyunk! Nem is nagyon gondoltam a görög "szerelmemre".
Egészen addig, míg pár hete, fel nem bukkant..
Komolyan mondom kézzel-lábbal ellenkeztem, ne akartam tudni róla! De ahogy múltak a napok, egyre többet gondoltam rá és arra a 10 napra! Most ott tartok, hogy sokszor álmodom Vele, és olyankor újra átélek mindent, nagyon jól érzem magam. Aztán felkelek, és csalódott leszek, hogy csak álom volt, és Én itt vagyok, és nem ott! Az egész napom el van emiatt rontva! Rossz kedvű leszek!
Igazából ha tehetném, akkor felvenném Vele a kapcsolatot, és megtenném azt, amit nem tettem amikor volt rá lehetőségem! De nem tehetem, mert van egy szerető párom, és egy kislányom. Meg azért sem, mert nagyon szeretem a párom, büszke vagyok rá, kívánni sem lehetne jobb férjet!
És Nekem az eszemre kell hallgatnom, mert nincs más lehetőségem, bár fáj a szívem!
Viszont mindenáron el akarom "Őt" felejteni, mert megkeseríti a napjaim!!! Próbáltam már, de valamiért nem megy!! Befészkelte magát az agyamba, és nem tudom kiűzni onnan! Szenvedek!
Hogy lehet ezt túlélni?? Mással is fordult elő már hasonló?
Bocsi, hogy hosszú lett!
Nem elfelejteni kell, hanem lezárni, d eúgy hogy a görög is tudjon róla. Nem írtad hogy szóltál volna neki a párdoról, babádról. Szerintem megettted, de ha nem, akkor rögtön hívd fel, meséld el, megfogja érteni, távkapcsolatból aligha lesz valami. Van egy oylan érzésem, hogy bűntudatod van, mert nagyon elsietted...
Tönkre tetted szinte a fél életed ezzel... Át kellett volna gondolni, és nem egyszerre felszedni még őt is, most tessék, 3 éven belül már kisbabád lett. Gratulálok a kislányhoz, beszéld meg ezt a pároddal és a göröggel is, hogy minden úgy folytatódjon ahogyan jó.
Szegénykém én megértelek, hogy nehéz lehet. Hogy bukkant fel a görög srác?
Most pillanatnyilag két dolgot tehetsz: elválsz és összejössz a göröggel. Bár ez elég komplikált, és nem tudhatod, hogy "lakva ismerni meg a másikat" elv alapján valóban annyira hozná-e az idealizált képet magáról, mégha ki is költöznél vagy ő jönne ide.
Vagy: a biztos hazai kapcsolatodat és a családodat tekinted a legfontosabbnak, őt pedig megőrzöd a szíved legmélyén egy szép emlék gyanánt. Ez ésszerűbb is lenne, etikusabb is lenne, hisz családod van. Persze ez az utóbbi verzió csak akkor érvényes, ha szereted is a párodat és nem csak a gyerek tart össze benneteket.
De én azt tanácsolnám, hogy a göröggel maradj jóbarát, nem több.
Ami köztetek volt a görög pasival, az szenvedélyes szerelem volt. És annak az emléke megmarad, de tőled függ, mikén tekintessz rá vissza.
A pároddal pedig nekem úgy tűnik, hogy társszerelemben vagytok.
Hidd el, hogy a társszerelem sokkal többet jelent hosszú távon, mint egy szenvedélyes szerelem és annak az emléke.
Szerintem inkább csak az emlékek kavartak most be. Emberek vagyunk, ilyen könnyen megeshet. A lényeg, hogy tisztán láss és helyesen cselekedj!
Uhh.. annyira köszönöm, hogy nem "leugatós" válaszokat kaptam!! :) Pedig arra számítottam!
Szóval, igen, nagyon szeretem a párom. Az is valószínű, hogy csak annak a 10 napnak az emléke kavart be, mert amíg nem bukkant fel, szinte eszembe sem jutott. Meg, hát, tudjuk, hogy a nyaralás az más, mint a hétköznapi élet, valószínű Vele sem olyan lenne, mint az a 10nap.. Tudjátok, mindennap buli hajnalig, szex, sütkérezés a parton.. stb.
Abban is igazatok van, hogy az is lehet, hogy Én csak ebbe az illúzióba vagyok "szerelmes"!
Amit tudok az az, hogy mindenképpen el akarom felejteni, mert a leendő férjem és gyerekem többet ér! A biztosat nem adom fel a bizonytalanért, ez meg sem fordult a fejemben! Nekem itt a helyem, és a gyerekemnek is apa kell!
Ja, úgy bukkant fel, hogy a régi e-mail címemet megtartottam, és mivel máshol nem tudott elérni, ott próbált! Gondolhatjátok milyen sebességgel töröltem a levelet..
Ja, amugy szerintem tudja, hogy már van családom, mert anyumék a következő évben is ott voltak nyaralni, és akkor már várandós voltam. Az egyik barátjával találkoztak a parton, és megismerték egymást, és anyum elmesélte, gondolom elmondta az Én görögömnek..
Igen, valóban picit elsiettem ezt a gyerekvállalást, de a világ minden kincséért sem adnám a lányom!
Mindegy, próbálkozom a felejtéssel..
A két utolsó kommented elgondolkodtatott.
Nem az, hogy illúziót kergetsz, mert szerintem is azt, hanem az, hogy úgy érzem, te valahol mélyen érzed, hogy bár jó ember a párod, de mégsem ő a te embered.
A nőknek általában van egy belső hangjuk. Ezt a hangot lehet meghallani, de el is lehet altatni. Azt hiszem igazad van, elkapkodtad a gyermekvállalást. Ami nem azt jelenti, hogy megbántad. És végülis nincs jelentősége, hiszen ezen nem tudsz változtatni. Amikor teherbe estél döntöttél. És mellette. Őt választottad.
Nem írtad le, hogy tervezett baba volt e. Azt sem, hogy miért nem házasodtatok a pároddal előtte?
A vágyakozásod számomra azt jelenti, hogy valami hiányzik az életedből. Hidd el, tudom, hogy egy gyermeknek apa kell, nem csak anya. De ez még nem elég a boldog családi élethez. Én nagyon családcentrikus vagyok, mégis háromszor elváltam. Ha valaki elmondja korábban azt, hogy attól, hogy van közös gyermek, vagy hogy szerelmes vagy, még nem kell házasodni. A házastársnak nem szinonímája a társ. Mondd, te látod a férjed szemében tisztán önmagad? Egyszer házasodj, és úgy, hogy azt gondolod, nincsen menekülési útvonal. Így is akarod?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!