Ha választhatnál, kinek a helyében lennél szívesebben?

JH jól sejtem elsős vagy úgyhogy pár hónap után ne írd le ezt a beilleszkedés dolgot, én egyik véglet se lettem volna szívesen se a nagyon népszerű se az ül a sarokban nem szól senkihez típus.

Egyébként nem hiszem, hogy a jól tanulás és a barátkozás két ellentétes dolog lenne.

"Kizárólag a tudományos pályára készülőknek van értelme kitűnőnek lenni, mert a többieket úgysem a tudásuk alapján veszik fel, hanem az ismeretségük, kinézetük, beszélőkéjük alapján."

Tudományos pályán dolgozok, és azt kell, hogy mondjam, hogy itt is nagyon nagy szerepe van az ismeretségnek stb. Aki nem tud együtt dolgozni másokkal, azt hipphopp kitúrják egy csapatból (vagy be se veszik), ma meg már senki nem kutat egyedül. Persze ész is kell, de "népszerűség" is bőven. Láttam már nem egy nagyon okos embert kulimunkát végezni, mert egyszerűen képtelen volt "eladni magát".

Szóval még tudományos pályán sem teljesen igaz ez :)

Én amikor még suliba jártam, az első voltam. Sajnos, az akkori fejemmel ezt tartottam a jónak. Ma már bánom, hogy nem tanultam, és hogy nem voltam a második.

A népszerűség elszáll, nem viszi előrébb az embert az életben. A haverok, barátok továbbállnak. Legfeljebb megkönnyíti a hétköznapokat. Viszont, ha valaki tanul, és a felnőttek elismerik, nem kell majd később sz*r munkákat elvállalnia, hogy valamiből megtudjon élni. Népszerű meg nem csak az iskolában lehet valaki, hanem bárhol.

Mindig is inkább az első kategóriába tartoztam, és ki nem állhattam a strébereket akikkel nem lehetett barátkozni, mert vagy totál gyökerek voltak, vagy mert más nem érdekelne őket csak a tanulás.

Viszont sok olyan jófej oszt.társam volt akik kitűnő tanulók voltak, de közben nagyon jól lehetett velük barátkozni is.

22L

Na most döntsd el: Úgy keresel pénzt, hogy lefekszel a főnököddel (nem feltétlen, de korábbikból kiindulva 1) vagy dolgozol, és kis szerencsével te leszel a főnök (inkább 2)?

Én am. a 2.-ba tartozom, de eddig szerncsém volt, találtam egy nagyon jó barátnőt, aki szintén a 2., megtudtuk beszélni az olvasott könyveket, és nem csak arról csacsogtunk, hogy épp ki-kit smárolt le a folyosón... és az is dob a dolgokon ha versenyeket nyersz :)

Második. Sosem voltam népszerű, és emiatt a tanulás sem ment. Ha akkor tudom, hogy ez nem is szükséges, legalább jobb tanuló lehettem volna, és nem azon kesergek, hogy mindenki utál.

29/N

Én olyan 15 éves lány voltam, aki népszerű volt a suliban, jó tanuló, és akit a felnőttek is elismertek. :):)

Inkább elsőt választanám.