Miért nem kötelező M. o. -on a házassági szerződés, amikor minden második házasság válással végződik?

Szintén egyetértek a szerződéssel és a dns teszttel is.

Ugyanis ha kötelező a szerződés akkor nem úgy jön ki az egész h bizalmatlanság van, hanem hogy a házassággal járó kötelező formaság.

A házassági szerződés bizonyos félelmet, bizonytalanságot, kisebbrendűségi érzést fejez ki (engem csak a pénzemért szeretnek, ki fognak semmizni, stb). Ami érthető is. Manapság az emberek inkább azzal foglalkoznak, mit írnak a statisztikák, mint mondanak a tévében, mint a saját gondolataikkal. Ezért nem csoda, hogy elveszítik a talajt a lábuk alól.

Vagy az első rózsaszín ködös szerelmi mámorukban házasodnak, aztán várják, hogy a "csoda" magától megmaradjon mindig ugyanúgy és ne változzon semmi. Végül csodálkozna, hogy minden tönkremegy.

Aztán már legközelebb, vagy akár mások tapasztalatait figyelembe véve előszörre is fél. A felelősségtől, az érzésektől, az odaadástól, mindentől. De azért nem akar egyedül maradni, kell valaki mellé. De akkor már biztosítja magát az érzésekkel szemben, az anyagi károkkal szemben, azzal szemben, hogy megbízzon valakiben. Hogy aztán mennyire lesz boldog, az egy más kérdés, mert valószínűleg egy életen keresztül félni fog és bizalmatlan lesz.

Én azért vállalom, hogy összeházasodok valakivel, mert úgy döntök, hogy ez egy életre szól és a párom is így dönt. Aztán hogy ezt ki mennyire tartja, valósítja meg, egy más kérdés. Amim van, azt megosztom vele.

Előttem jól sikerült, boldog házasságok állnak példaként, ezt láttam otthon és az ismerőseim körében is.

Más kérdés, mikor olyan vagyona van az egyik félnek, amiben egy másik családtag is érintett valamilyen szinten és azért kötik a szerződést, hogy ez a családtag örököljön.

Van, hogy praktikus ez a szerződés, de van, hogy csak azt mutatja, mennyire nem bízunk magunkban és a párunkban.

Én, ha így éreznék, megmondom őszintén nem is házasodnék össze vele. Értelmét nem látnám. Maximum ha már gyerekünk születne. De miért is születne gyerekünk egy ilyen kapcsolatban? Mert nem jutott más nekem, csak egy olyan ember, akiben nem bízom? Vagy már senkiben nem bízom, még magamban sem? Szomorú dolog lenne ez azért.

Mármint mi, úgy gondolom, betartjuk és nem fog válással végződni, de a kockázat mindig, minden kapcsolatban ott van, hogy esetleg nem jön össze. Én úgy gondolom, hogy ettől függetlenül egy amúgy is stabil kapcsolat jó eséllyel néz egy stabil házasság elé és senkinek nem törvényszerű, hogy "minden második házasság" sorsára jusson.

Előző voltam.

szivemből szoltál 23:21 -es

Ilyen jól nem is tudtam volna ezt az egészet megfogalmazni!!

Főleg az válhat földönfutóvá kedves kérdező, aki aláír egy ilyen szerződést.

Gondolj csak bele, van egy nő , aki odaköltözik egy pasihoz összeházasodnak, jön a gyerek, vagy gyerekek, megromlik a kapcsolat, a pasi kirakja az anyát, az anyának nincs hova mennie,még a gyerekeket is elperelhetik tőle.

Kérdem én, igazságos lenne ez???????????????????

és akkor nem elég, h nincs hova mennie, de még a közös vagyonból sem részesülhet egyenlő arányban.

01:00

Erre sem tudnám azt mondani, hogy valamilyen szinten nem értem meg. Főleg ha valaki már megütötte a bokáját. Erre mondják, hogy a macska ha egyszer forró kályhalapra ül, akkor többet biztos nem ül rá, de hideg kályhalapra sem.

A kérdésedben egyedül a "kötelező" szó bántja a fülem, mert szerintem nem szabadna ilyesmire kötelezni az embereket, éljenek úgy, ahogy szeretnének.

Mert ha kötelező is lenne, akkor mindenképpen hagyni kellene egy olyan lehetőséget, ami a mostani fordítottja, tehát alapból lenne szerződés, de le lehetne róla mondani.

Akkor meg megint hasonló helyzet teremtődne, mert akik most nem élnem a házassági szerződéssel, azok ezután lemondanának róla.

Annyira meg nem lehet korlátozni az emberek jogait, hogy ezt megtiltsuk nekik. Tehát azért véges azoknak a korlátozásoknak a száma, amiket az emberek "saját biztonsága" érdekében hozhat az állam. Valahol meg kell hagyni a döntési szabadságot. Fel kell nőnünk és nem mindig azt várnunk, hogy valaki más (szülő, állam) döntsön helyettünk. Úgyhogy inkább meg kellene tanulnunk felelős döntést hozni. Ami nem feltétlenül a házassági szerződés, bár van olyan helyzet, amikor tényleg jó és praktikus, hanem a felelős párválasztás is lehet. Persze itt is tévedhet, hibázhat az ember. De nem tudjuk minden tévedés lehetőségét kiküszöbölni az életünkből.

A lényeg, hogy saját döntés legyen.