Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Volt már lelkibeteg párotok?

Volt már lelkibeteg párotok?

Figyelt kérdés
Aki orvosi utasításra gyógyszert is szedett rá, gyakran viselkedik kiborítóan. Kis dolgokon felhúzza magát, fél a tömegtől, az emberektől, hamar feladja a dolgokat, nincsenek ambíciói. Volt ilyen férfivel/nővel tapasztalatotok? Hogy bírtátok/bírjátok?
2011. márc. 1. 15:30
1 2 3
 21/25 anonim ***** válasza:
100%

Ez a válasz 88%-ban hasznosnak tűnik.

A válasz írója 78%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 03-01 17:01


Ez a válaszadó vagyok...

Köszönöm a kedvességeteket, de túlzás az, hogy "angyal" vagyok. Elnézést, hogy nem reagáltam hamarabb, de nem nagyon voltam gép közelben...

Igazából nem is tudom mit tettem, talán csak annyit, hogy megpróbáltam őszinte lenni Vele, elfogadni olyannak amilyen.....Mondjuk bár büszke nem vagyok rá nekem sem volt ez mindig könnyű feladat...Őszintén megvallva rengeteget pereltünk egymással abban az időben, viszont mikor szükség volt rám, ott voltam neki, tudta, hogy bármikor számíthat rám. Azt hiszem ez volt a legfontosabb, hogy tudja megbízhat bennem és számíthat rám. Rengeteget beszélgettünk, sokat sétáltunk és közben az ÉLET-ről beszéltünk, tervekről, vágyainkról, álmainkról. Az első együtt töltött idő nagyjából ezzel telt el...Volt egy nagyon csúnya vitánk, ami után bejelentette, hogy öngyilkos lesz...kevés önbizalma volt, zéró önbecsülése. Amikor sikerült megállítsam, hogy öngyilkos legyen, egy egész éjszakát beszéltünk át, akkor megígértettem, hogy soha, de soha nem tesz ki engem ennek a dolognak...Ekkor értettem meg mit érez legbelül és miért "zsarol " engem lelkileg, és miért olyan betegesen féltékeny...(előző évek csalódásai, családi gondok (ezt még most is nehéz elhinnem, mert most amilyen családja van, nem jön, hogy valami rosszat is feltételezzek...) Az öngyilkosságos menet után volt még egy rossz húzása a páromnak, akkor betelt nálam a pohár. Elmondtam, hogy mint barátra, mint emberre bármikor számíthat, de én nem bírom már ezt a terhet elviselni és úgy érzem túl nagy a felelősség amit rám akar tenni...ekkor egy ideig nem beszéltünk, utána pedig egy teljesen új embert kaptam vissza...Érdekes történet, mert most minden együtt töltött percben képes mosolyt csalni az arcomra, és amikor a legborúsabbnak látom a világot Ő akkor is megmosolyogtat...Kettőnk közül pedig, most Ő az örök optimista!

Kívánom Kedves Kérdező, hogy megtaláld azt a lányt aki értékelni tud és megérteni Téged! :)

Minden jót !

2011. márc. 27. 20:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/25 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszodat, ezek szerint jól csinálom a dolgokat eddig, hasonlóan próbálom őt rendbe hozni. Mostanában már nem akad ki, munkahelyen szokott borzalmasan viselkedni, mert rajtam vezeti le a stresszt, stb. Egy ideje vidám, semmi rossz. Kicsit úgy érzem, már tudom kezelni a kiborulásait és elérni, hogy ne mélyedjen bele.

Egyébként férfi a párom, én pedig lány vagyok. Úgy érzem, benne mindent megtaláltam, ami nekem kell, és az elejétől fogva hiszek benne, hogy helyre fog jönni és egyszer olyan boldog, kiegyensúlyozott lesz, mint a Te párod. :)

Köszönöm még egyszer a válaszod!

2011. márc. 28. 15:46
 23/25 anonim ***** válasza:
100%

Szia! Biztos vagyok benne, hogy így lesz:) Minden rendbe jön, egy kis türelem kell...

Érdekes, hogy ezt leírtam Nektek és pont tegnap volt az, hogy nagyon kiborultam az egész világra...és kb fél óra alatt megtudott nevettetni és elűzte a gonosz felhőket:) Úgyhogy ezért nagyon hálás tudok lenni, meg is köszöntem neki...Ez annyira sokat jelent nekem...

De tudod, főleg mert tudom min mentünk keresztül és miket viseltünk el, sokkal inkább tudom értékelni a kapcsolatunkat. Minden mosolyt és együtt töltött időt:)

Veletek is így lesz. Tarts ki, ha szereted és más probléma nincs "csak" ez, akkor szerintem megéri, mert ha egy nap egy olyan embert látsz visszamosolyogni akit te nagyon szeretsz és aki fontos számodra, hihetetlen érzés lesz...Már évek óta leírhatatlan érzés fog el, ha arra gondolok, hogy mellettem van, és mi lett volna ha nem tartok ki mellette...Azt hiszem egy napon Te is fogod ezt érezni, és bízom abban, hogy így lesz. És amiket mondok nem csak "nagy szavak"...tényleg így van...érzem, hogy azt ami köztünk van nem veheti el senki tőlünk...és ezt csak az érezheti aki átélt hasonlót:)

Kívánok kitartást, türelmet, őszinteséget és rengeteg együtt töltött időt:)

Üdv

(még írj, ha van valami fejlemény, gondolat, bármi...)

2011. márc. 28. 21:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/25 A kérdező kommentje:

Köszönöm a gondolataidat, tanácsokat! Ha esetleg megint majd mélypont jönne, újra átolvasom. Szerencsére tudom, hogy én nem tudnám elhagyni, feladni a harcot. Egyszerűen képtelen lennék új életet kezdeni, amiben nincs benne, mindig bántana a lelkiismeret, hogy ki kellett volna tartanom... Tudom, hogy ő a végzetem.

Sajnos még nagy akadály, hogy otthon lakik és épp az otthoni állapotok miatt (rossz gyerekkor) lett ilyen lelkileg ingatag felnőtt. Sok tekintetben még megmaradt gyereknek, nem önálló, de ha kirángatom onnan, a maga lábára tudna állni, mert amint kicsit is van önbizalma, bármit elér, eddig is megfigyeltem.

2011. márc. 29. 15:56
 25/25 anonim ***** válasza:

:) kitartást kívánok:)

Minden jót. Üdv:)

2011. márc. 29. 16:07
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!