Hogyan NE okozzak fájdalmat neki?

Megismerkedtem egy 22 éves lánnyal, akivel ugyanaz a kedvenc sportunk/hobbink, így jól együtt tudjuk tölteni a szabadidőnket, gyakran kettesben. A leányzó emellett nagyon-nagyon aranyos, egyszerű szépség, külső adottságait és öltözködését tekintve nem keresnék, de igazából elképzelni se nagyon tudnék jobbat nála ... ha minden más stimmelne. Csakhogy sok-sok fontos dologban pontosan az ellentétem. Ő egy pici faluban lakik, ahol közeli kapcsolatban él a tág rokonsággal, szereti a családját, jókedélyű, beszédes, a vidékies életre van berendezkedve, a jövőjét is ott képzeli el, kerttel, háziállatokkal. Ehhez képest én több városban is laktam már, most Bp-en élek, 15 évesen elmentem otthonról, a "család" szó számomra inkább negatív, mint pozitív élményeket idéz fel, még azt sem tudom, akarok-e igazán sajátot, kevés barátom van, bár sok mindenkit ismerek, komoly szellemi munkát végzek, karrieremet tekintve sikeres vagyok, de egyedül telnek a napjaim, keveset beszélek, későn kelek és későn fekszem. Én vallásos vagyok, ő nem, én folyton filozofálok az életen, ő csak éli...

Egyértelmű, hogy szimpatikus vagyok neki, ezt mondta is, dicsérte a humorom, stílusom, stb.

Tudom, hogy nem lenne jó tartós párkapcsolatunk. Ennek ellenére eljárnátok még vele az eddigi módon kikapcsolódni? Attól tartok, hogy várja a kapcsolatunk szorosabbá fűződését, de erről tudatosan le kell állítanom magam. Vajon lehetnénk tényleg "csak barátok"? Vagy ez illúzió anélkül, hogy egyikünknek rosszul essen valami?

24 f