Miért van az, hogy a nők állandóan hirdetik az egyenlőséget stb. , de ha fizetni kell valahol, akkor meg rögtön azt hangoztatják, "hogy úgy illik, hogy a férfi fizessen"?

14:04-nek

Igen, a legtöbb családban a nő végzi a nagybevásárlást, vagyis ha ténylegesen nem is, de átvitt értelemben belebasszák a kezükbe azokat a bevásárló szatyrokat....

Hát nem tudom, anyámat még láttam cipekedni, mert alap hogy ha megy vásárolni akkor megyek én vagy apa vel, és inkább beledöglök de nem fogom hagyni hogy gyenge nő létére akár egy kilót is cipeljen ha ott vagyok én is.

Akkor én most himsoviniszta vagyok?

Nézd, ha én meghívok valakit moziba vagy kávéra, akkor én fizetek. Azt hiszem ez a minimum akár nő, akár férfi vagyok.

Amúgy meg egyenjogúság nem egyenlő azzal, hogy megszűnnek a férfi-nő szerepek.

A párom pl. egyenesen megsértődött volna, ha nem hagyom, hogy fizessen nekem dolgokat amíg udvarolt.

Amióta együtt vagyunk, persze ez másképp van..teljesen közös a kassza..és az fizet akinél épp van annyi pénz.

Az egyik legalapvetőbb udvariassági szabály, egyenlőségtől függetlenül: az fizet, aki meghívja a másikat. Tehát ha meghívsz bárkit, bárhova, bármire, akkor nem illik az orra alá tolni a számlát, hogy: Itt, van, ne'! Fizesd a felét!

A másik: az első randin illik a férfinek fizetni, ugyanakkor illik a nőnek nem a legdrágább menüt választani.

A harmadik: ha már régebb óta jársz valakivel, nyugodtan meg lehet beszélni, hogy hogy fizetitek a számlát, milyen arányban, stb.

15:51

Illem. Van ám ilyen is.

Ez egy olyan dolog, mint hogy előre köszönünk az időseknek, vagy hogy először a vendéget kínáljuk hellyel, csak aztán ülünk le mi. Tehát az első randin a férfinek illik fizetni, a nőnek pedig illik nem a legdrágább menüt összeszedni az étlapról, főleg ha a férfi nem egy milliomos.

Nem muszáj így csinálni persze, csak így illik, így szokás.