Van itt olyan, aki külön ágyban alszik a házastársától?

Mi néha igen, mert nagyon különbözőek az alvási szokásaink.

Én tévére és nagyon hidegben (fűtés lent, ablak sarkig nyitva) tudok aludni, de emellett rossz alvó vagyok, nehezen alszom el és könnyen felébredek.

Ő csendben és 20-25 fokban szeret aludni. Mély alvó, de rettentően horkol.

Gyakorlatilag nem "hagyjuk egymást" pihenni ezek miatt.

Ezért este összebújunk, aztán később valamelyikünk átvonul a takarójával a másik szobába. De gond nincs belőle, azt megbeszéltük, hogy elaludni együtt szeretünk, de aludni egyedül jobb. Akkor úgysem érzékeljük a külvilágot, így mindegy, hogy ott fekszik-e a másik, vagy nem. Ha meg zavarjuk is egymást, akkor az alvást jobb külön csinálni.

Reggel is, aki korábban ébred, kicsit visszamászik a másik mellé.

Egyébként ő kezdeményezte a külön alvást, amikor látta, hogy hetekig karikás szemekkel kóvályogtam a kialvatlanságtól és kora este már alig bírtam fennmaradni. Az önös érdek meg az volt benne, hogy így nem fagy meg éjjel :)

Én először elítéltem azokat, akik külön ágyban alszanak, mert azt gondoltam, hogy akkor biztosan nem szereted a másikat.

Hiszen olyan jó este odabújni a párodhoz, érezni a melegét, hallgatni, hogy szuszog.

Igen, jó is, csak nem akkor, ha a másik a nyakadba mászik, rádszuszogja a meleg levegőt, amikor te majd megfulladsz a melegben, horkol, lökdös, ráfekszik a karodra, hogy reggelre totál elzsibbad, ha megmozdulsz, rögtön felébred: mi van, megint pisilned kell?, reggel meg panaszkodik, hogy nem tudott tőled aludni.

Már ha együtt fekszetek le.

Mert nálunk a férjem éjszaka tudott nyugodtan dolgozni, és amikor hajnal 1-kor kiordítottam, hogy: most már jöhetnél aludni, akkor igen mérges volt.

Nálunk ez volt, azután a férjem kijelentette, hogy elköltözik, nem válásilag, hanem mert a munkája (+alvás) miatt így egyszerűbb.

Először kiabáltam, meg sírtam, meg csúnyákat mondtam neki, azután beletörődtem és most 1 év után már nem szeretnék vele együtt aludni.

Szex van, ha meglátogatom (a gyerekek miatt csöndben sem kell lenni).

Egyébként a kisebbik gyerek alszik most a helyén, de ő meg annyit mocorog éjszakánként, hogy most már tudom, milyen lehetett a férjemnek esténként velem aludni.

Elhidegülésről szó sincs.

Mi is külön alszunk, férjem a meleget, és a felhúzott redőnyt, én a hideget, vaksötétet, és halálos csendet óhajtok alváshoz. Plusz ő horkol, én beszélek egész éjjel, két együtt töltött év után közösen úgy döntöttünk, szétköltözünk alvásügyileg.

Azóta mindketten kipihenjük magunkat, nyugodtan, jól alszunk, nem nyomja rá az egész napunkra magát a kialvatlanság miatti hangulatunk.

Csak a családunk, és a közeli ismerőseink néznek ránk ferde szemmel (főként anyósom), hogy valami nincs rendben nálunk... :D

Pedig ha tudnák...