Van valaki itt aki fél az apjától/anyjától? (De nem molesztálás miatt hanem, hogy a szülő állandóan kiabál. )

Én is így vagyok. Félek tőlük.

Kérdezni se merek semmit, ha mégis jön az ordibálás és a lecseszés.

16/L

Barátom már 24 éves, de retteg az apjától, mert szegénynek nem lehet önálló véleménye. Mindig az apjának kell h igaza legyen, ha nem akkor ordít, meg h te hülye vagy, mit tudod te... - -" Mindenbe beleköt, nagyok az elvárásai és soha senki nem elég jó neki.

Párom menekülne otthonról, de még tanul 2 évig, meg én is..nem tudunk elmenni albiba :S

Ja...anyámtól.

16L

Ó, te szegény! Borzasztó érzés lehet pont attól a személytől félni, aki a legfőbb támaszod kellene, hogy legyen. Talán egy megoldás lehetne, ha egy olyan pillanatában, amikor jókedvű és derűs hangulatban van, akkor megpróbálnál valahogy közeledni hozzá. Rákérdezni, hogy mi az, ami miatt gyakran kiakad, miért ilyen feszült, ideges, és türelmetlen.

Amikor egy szülő ordibál otthon, akkor gyakran nem a gyermekeire haragszik, hanem magára a világra. Valami külső dolog bántja, idegesíti, és ezt az érzést rátok (rád) vetíti ki.

Próbálj vele elbeszélgetni, hátha kiderül, hogy miért ennyire feszült. Sokszor már az is egy megkönnyebbülés, ha elmondhatja, hogy mi bántja, aggasztja.

Beszélgetés közben szépen megemlítheted neki, hogy félsz már tőle az állandó kiabálása miatt. Egy nomrális szülő ilyenkor mélyen magába néz, elszégyelli magát, és megpróbál változtatni.