Tényleg ennyire elítélendö ha hétvégetne kikapcsolódom?

Szerintem nem. Mindenkinek jár a kikapcsolódás!

Ráadásul ha egész héten a picivel vagy, igazán megérdemled, hogy hétvégén úgymond "feltöltődj". Meg gondolom nem arról van szó, hogy egész hétvégén ráse nézel a kicsire, ugye ez csak pár óra, amíg távol vagy?

Szerintem nyugidtan járj el továbbra is oda, na meg persze foglalkozz sokat a babáddal, vigyázz rá, és közben próbáld meg élvezni az életet! :)

A rossz anyaság nem itt kezdődik. Tudom miről beszélsz, én is néha elmegyek csavarogni, semmi extra, zenét hallgatva sétálgatok 1-2 órát, mert a 2 és fél éves lányom mellett sosincs idő egy pillanatra is magammal törődni. Addig az apja vigyáz rá, mert a családom 1200 km-re lakik.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod!!

Nagyon helyesen teszed, hogy kikapcsolódsz.

A gyerek fontos, de azonkívül magadra is kell időt fordítani, nem lehet úgy élni, hogy csak a gyerek, csak a gyerek, te meg soha ne pihenj, kell a kikapcsolódás.

Èn itt ugyan ezt megkaptam.

Nincs senki aki vigyázzon a babánkra (az elsö rokon is 500 km-re lakik). gondoltam felvennék valakit aki csak sétálni vinné el az 5 hós babámat miközben alszik. hetente 1-2 alkalommal egy órára, és láttam egy 15 éves lány hirdette hogy babysitterkedne, és csak a korával volt gondom, amúgy simán valakinek lepasszolnám a babám míg alszik.

na erre jött egy kioktató válasz

"az én véleményem, hogy nálam elképzelhetetlen lenne egy kis mosogatás meg porszívós, vagy a saját szórakozásom, hobbim miatt egy idegen kiskamasszal elküldeni a kisbabámat."

mert írtam hogy takarítanék vagy a hobbymat csinálnám addig.

a legtöbb anyánál megáll az élet ha gyerek lesz. legjobb barátnöm otthon az anyósáék mellett lakik és az anyja a másik faluban, de a 10 hós babát még egy percre sem hagyta magára, még sétálni sem engedi el a nagyszülökkel.

nekünk ha van lehetöségünk lepasszoljuk a kisasszonyt, de ez kb félévente 1x van. ha valaki meglátogat akkor csak pár nap után ha megszokta az illetöt (sógorom, anyós, anyám), és álltalában csak sétálni viszik.

De csináld amit szeretsz. Az élet nem áll meg, és ha neked nem fáj akkor nyugodtan csináld amit szeretsz. gyerek NEM betegség, és az életedet ugyan úgy élheted tovább.

Nem! Sőt, kell, hogy valami mást csinálj, feltöltődj. Különben, a 3. év végére olyan leszel, mint a kifacsart citrom.

A gyereknek is az a jó, ha anyja kipihent, kiegyensúlyozott.

Én azt vettem észre, hogy ez főleg Magyarországon van így, és csak mostanság, az elmúlt 10 évben. Szóval hogy ha egy anya nem egész nap a babájával van, akkor az már rossz. Amikor én voltam gyerek (24 éves vagyok), ez még nem volt téma, még korábban meg még kevésbé érdekelt ez másokat.

Illetve sok országban szintén nem csinálnak ebből ügyet. Attól, hogy valakinek gyereke van, még nyugodtan lehet más elfoglaltsága is, ha ez nem megy a családi élet rovására. Nem hetekre mész el, csak heti pár órára, az meg semmiség, és szerintem a gyereknek is jót tesz az, ha már a kezdet kezdetén megtanulja, hogy nem áll meg az élet, ha éppen nem anyával van. Sok olyan nőt ismerek, akik 2-3-4 év alatt még egy órára sem bízták sose másra a gyereküket, aztán fogták a fejüket, amikor bölcsibe, oviba került a gyerek, egyrészt a gyereket is megviselte nagyon, másrészt az anyukát is, és az egész család tiszta stressz volt.

Én pl. még a terhességem alatt elkezdtem egy iskolát, ahova két hetente kellett bejárni, és a fiam születése után is folytattam természetesen. Nála sose volt olyan, hogy sír, ha nem vagyok ott, hiszen már 1-2 hónaposan is azt szokta meg, hogy anya elmegy, aztán majd visszajön. Ilyen pici korban szokják meg a legkönnyebben. Később már valamivel nehezebben. Aztán nálunk 2 éves korában a bölcsikezdés is egyetlen könnycsepp nélkül történt, hiszen előtte is már megtapasztalta, hogy bárhova megyek, mindig vissza is megyek érte a dolgom végeztével, nem volt benne az a bizonytalanságérzés, hogy hátha nem is megyek érte többet.

Ezt én is megkaptam, amikor a féléves baba mellett beiratkoztam egy főiskola levelező(!) tagozatára, ami kéthetente fél napi elfoglaltságot jelentett. Anyósom először látványosan támogatott, majd a második(!!!) alkalom után megüzente, hogy én kihasználom a családot (sajnos sem anyukám, sem apukám nem él már, más rokonom sincs). Még egy ideig próbálkoztam azzal, hogy a szomszéd néninek fizettem, amíg vizsgára rohantam (oda-visszaút, plusz a vizsga max. másfél óra), és többször a babával a "hónom alatt" mentem vizsgázni, aztán sajnos be kellett látnom hogy ez így nem megy, feladtam a sulit. A mai napig bánom, azóta nagyon megromlott a kapcsolatom az anyósommal is. Most, hogy nagy a gyerek, persze látványosan érdeklődik iránta, játsza a mintamamát, de ami történt, már nem tudom megbocsájtani.

Azt ajánlom, ne ess az én hibámba, mindenkinek kell, hogy legyen önálló elfoglaltsága is a gyerek mellett, különben begolyózol. Esetleg beszéld meg a férjeddel, menjenek ki ők is veled a rexhez, amíg te kutyasulizol, ők nézegethetik a kutyákat és egyéb állatokat, addig is friss levegőn vannak.