Miért nincs jó kapcsolatotok a szüleitekkel? Vagy gyerekeitekkel?

Első - le a kalappal előtted! Bárcsak nekem ilyen szüleim lettek volna!

Én meg mint gyerek mondom, hogy igen, ez MINDIG a szülő hibája.

Nekem a bátyám lett ilyen. Nem tudnám megmondani, hogy miért. A szüleim nem tökéletesek, de ha 5 gyereket normálisra tudtak nevelni, akkor a 6. hogy lett hülye? Nem mindig a szülő hibája szerintem, van aki szimplán hülye.

Kamasz korunkban, ahol bátyám félresiklani, már csak 3man voltunk a szüleinkkel. Egyikünk sem kapott több figyelmet, vagy bármit. Anyu sosem jött úgy haza, hogy csak egyikünknek hozott volna valamit. Vagy mindhármunknak, vagy senkinek se.

Bátyám volt mindig a legnehezebb természet... Kiskorában több órás hisztiket vágott le még 6 évesen is. Aztán ezen nagy nehezen túljutott, suliban minden oké volt. Jó jegyei voltak, felvették egyetemre, de egyre többet játszott hülye gépes játékokon. Anyuék tiltották, meg ellenőrizték esténként, hogy időben abbahagyja-e, mert képes lett volna éjjel kettőig játszani 14 évesen. Akkor ezt sikerült visszaszorítani, hurrá, hurrá, siker. De aztán 20 évesen kikerült az irányítás alól, így 22 évesen már függő. Most ilyenkor mi van?

Nem, nem csak a szülő hibája lehet! Ne akarjátok már rákenni mindig a szülőkre, a gyerek bekerül egy társaságba, ahol esetleg inni kezd, vagy még durvább, nem biztos, hogy az otthoni létnek köszönheti. Pedálozhatnék az életemből példákkal, de úgyse hinné el senki, mert ugye csak szülő lehet hibás...

Én azért utálom apám, mert alkesz. Meglepő dolog: én nem lettem az, sőt, én az ellentéte vagyok.

gyerekként mondom hogy NEM A SZÜLŐ HIBÁJA (persze nyilván benne van néha, de nem kizárólagos!)

a társaság sokkal jobban formálja..

Van hogy a szülő hibája, mert nem figyel eléggé a gyerekre, hagyja, hogy rosszat tegyen a gyerek, nem szól bele, vagy nem megfelelően csinálja. Pl. mindig ordibál vele de sosem érvel.

Van hogy a gyerek hibája mert olyan a jelleme (vannak gének is, nemcsak nevelés) hogy alaptermészetében van rosszindulat vagy hajmal a rosszra és tehet a szülő bármit, a gyerek nem kér belőle. Rossz társaságba keveredik, és a szülő semmilyen módon nem tudja kirángatni, mert a gyerek génjeibe rossz vér is került.

Nem szabad csak az egyik oldalt látni hiszen mindkető létezik!

Ne féltsd a gyerekeid :) Szerintem kiskorban is kijön már. Nálunk is sok baj volt vele a kezdetektől fogva.

Osztálytársaimon is látszott előre. Kilencedik elején helyesen végigmutogattam barátnőmnek, hogy szerintem ki lesz lecsúszott gimi végére... A szülők nem is értem, hogy nem vették észre a bajt. A szülői értekezleteken mindenki úgy védte az ártatlan báránykáját. "Ittak osztálykiránduláson? De hát olyan jó fiú, sosem csinált még ilyet!"

Igaz, az észrevétel sem minden. Anyuék észrevették, de mire mentek vele. Kitolták 5 évvel a teljes függőséget... Pedig a családunkban még pszichológus is van, szóval segítséget is kaptak.

Szerintem a jó kapcsolat a lényeg, hogy gyerekeid kamaszként is megbízhassanak majd benned. Szóval ha elmond valami kényesebb dolgot, akkor ne leüvöltsd, hanem segíts neki. Szerintem ez a legrosszabb reakció, amit szülő tehet. Nem kíváncsi az események okára, mert sok a dolga, meg amúgy is egyszerűbb kiüvölteni az egész napi stresszt és kiosztani egy hét szobafogságot.

L/19