Honnan lehet tudni, hogy saját magatoknak jó életet választotok-e (bővebben lent)?
Rengeteg olyan kérdést lehet itt olvasni, hogy pl Ki mit választ házasság vagy szimplán együttélés papír nélkül vagy egyáltalán nem köti le magát senkivel hosszútávra? vagy Akarsz-e gyereket?
Sokat elolvastam ezek közül, eltérő vélemények voltak, de nem is ez a lényeg, minden ember más, ezért mindenki máshogy látja a világot, más a jó neki. Én arra vagyok kíváncsi honnan tudják az emberek amikor döntenek, hogy nekik az jó lesz-e, honnan tudják, hogy azok a dolgok amikre vágynak, amiket próbálnak elérni az életben jók lesznek nekik. Mondok példát, hogy érthetőbb legyen. Van egy nő, aki fiatalon úgy gondolja, hogy ő 35 éves korára egy marketinges cégnél középvezető akar lenni, akar egy férjet, 2 gyereket és egy kertvárosi kis házat kutyával. Ezekre a dolgokra vágyik. De mikor fiatalon mindezt elhatározza, honnan tudja, hogy ha sikerül ezeket megvalósítani, akkor tényleg boldog lesz? Honnan tudja hogy nem lenne-e jobb neki, ha egy fővárosban élő, szingli, biciklisfutár lenne, sok baráttal, de saját család nélkül, akkor nem-e lenne sokkal boldogabb?
Honnan lehet tudni, hogy mi tesz bennünket boldoggá később ha elértük? Akiben körvonalazódik, hogy milyen életet akar az mit érez, kételkedik mikor rá kellene lépni arra az útra amin azt elérheti? Csak nekem vannak kételyeim, hogy vajon nem-e olyasmire vágyom ami majd nem tesz boldoggá? Tudom talán idiótán hangzik az egész, de mostanában nagyon bizonytalan vagyok, pedig eddig tudtam mit akarok az élettől, de most semmiben sem vagyok biztos.
Aki végigolvassa annak köszönöm, tudom hosszan írtam, de fontos lenne a válasz.
Fontos, hogy minél többet tudj arról amit akarsz, legyen az munka, psichológus akarok lenni segíteni stb. Hm.. tetszik. Aztán megpróbálok mégmélyebben amolyan megkeresni a hátulütőket nézzük csak. A sok beteg bírnám én, meghallgatni azt a sok sok bajt amit emberek átélne? Segíteni tudnék, vagy kiborulnék ? Próbáld mindig a kedvedben járó dolognak a pro kontráját megkeresni, megtalálni.
Igazából sosem tudni, hogy mire eléred boldog leszel e, mert aztán a több minden összecsapódhat a család, szerelem, munka. Egyik miatt a másik nem mehet mondjuk valamiért túl jól.
De ettől még élni kell, valamit csinálni kell ! Vágj bele ami ép ésszel normálisnak tűnik és akarod, és csináld. Változtatni mindig, vagyis sokáig lehet ! Most lehet, hogy ért valami csapás és letaglózott, próbáld magad túltenni, és ne legyen tökéletesség vágyad, mert olyat én még nem igazán hallottam. BOldog az lehetsz viszont, főleg, ha nem a negatívokon töprengessz, hanem hajtassz a boldogságodért.
Pl. Én azt tanultam meg , hogy sose mondd, hogy soha. Én nagyon szeretem a szüleimet, azt hittem velük maradok sokáig, de ha nem is, akkor a közelben, ehhez képest 22 évesen későnérőn sok szempontból, gyerekes, ugyanakkor felelősségtudados voltam - házasodtam össze, sőt mentem másik országba. Upsz. Ezt nem gondoltam volna magamról, így fel sem merült, hogy boldog lehetek így, nem volt a pakliban, ami pedig nincs a pakliban, arra azt mondanánk, hogy nem is boldogíthat. És mégis boldog vagyok. Vannak nehéz napjaim, vannak hiányok, mégis összességében boldog vagyok.
No mostmár te is olvashatsz :-)
Hol élsz? A múltban, a jövőben, vagy a jelenben?
Nem leszel boldog attól, ha lesz egy munkád, egy kapcsolatod, egy elképzelt életed, ha nem vagy boldog azzal amid van, a jelenben.
Én mindig eljátszottam a gondolattal, hogy min változtatnék az életemen, ha jönne valaki, és azt mondaná, hogy olyan életet teremt nekem, amilyet csak szeretnék. (Lehet, gyerekesen hangzik, de nekem ez nagyon bevált.)
Ha most lenne erre lehetőségem, igazából azt kérném, hogy minden maradjon így, ahogy van. Teljesen elégedett vagyok az életemmel. ÉS mióta így érzek, tudok teljes szívemből más örömének is örülni. Nem irigykedek azért, hogy neki mennyivel jobb, mint nekem. Már azon sem kesergek, ha milliomosok életét nézem, mert velük sem cserélnék.
Szóval én most úgy érzem, hogy megtaláltam a nekem tökéletes életet! Boldog vagyok, és kiegyensúlyozott!
A földi élet értelme nem az, hogy "boldoggá válj", hanem az, hogy a boldogtalanságaidból is tanulj. Minden ami téged ér, az öröm, a bánat, a siker, a kudarc, nos, ezek mind értékek az életedben, melyek bölcsebbé és érettebbé tesznek. Ne hajkurászd görcsösen a boldogságot.
Egyszerűen tartsd be a morális törvényeket, ami a szívedbe van írva, halgass a "belső hangra" ami megmondja mi a jó és mi a helytelen, és a karmád eléd fogja hozni mindazokat a történéseket az életedbe, ami ahhoz kell, hogy éretebbé és boldogabbá legyél hosszú távon.
Előre sajnos semmire nincs garancia az életben. Eltervezek dolgokat, beleszeretek a terveimbe (ez szerintem nagyon fontos), és aztán próbálom őket megvalósítani. Amikor fontos terveim nem sikerültek, akkor jöttem rá arra, hogy nincs vesztenivalóm, hiszen életben vagyok, és bármikor újrakezdhetem (az orvosi helyett egy nyelvszakot vettem célba, és gyökeresen megváltoztattam a tanulási terveimet, az óráimat), idővel rájöttem, hogy ha már a felkészülésnél gondok voltak, akkor az nem lett volna az én hivatásom, és arra is rájöttem, hogy mindig is tudtam, hogy milyen lenne egy jó nyelvóra, és mik lennének a jó módszerek, csak sokan próbáltak lebeszélni róla (ma már nem az igazi hivatások világában élünk, hanem a pénz világában, ha megfigyeled minden második fiatalt gazdasági pályára "küldenek", a régi igazi szakmákat pedig lenézik, és alig oktatják minőségien).
Boldog az, aki boldog akar lenni. Ha pozitívan állsz az élethez, az emberekhez (persze úgy, hogy meghúzod a saját határaidat, tehát nem hagyod magad kihasználni), megtervezed a napjaidat, és látszik rajtad, hogy jól érzed magad az életedben, akkor valószínűleg ez a hozzáállásod sok mindenben fog neked segíteni, és megtalálod a hozzád illő embereket, akik körülvesznek.
Fontos, hogy mindig légy önmagad, bízz az ösztöneidben, és ha valami nem jön össze, akkor kezd újra a tervezgetést, próbáld a világot derűvel és önbizalommal szemlélni!
Azt, hogy később boldog leszel- e azt sajnos senki nem fogja tudni garantálni neked, ezért neked kell majd tenni nap mint nap! Meg kell tanulnod elfogadni, hogy az ember, és az emberi gondolkodás időről időre változik, lehet, hogy a mostani stílusod tetszik, de öt-tíz év múlva változtatni akarsz majd rajta. Ellenben a saját emberséged, elveid örökre a tiéd maradhatnak, ha valóban hiszel bennük, de engedd meg magadnak azt is, hogy tévedsz néha!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!