Szerintetek nem durva, hogy egyesek a kisebbik gyereküket jobban szeretik, mint a nagyobbat?

Nálunk nem olyan durva a helyzet, de itt is én szívok. Mi 3-an vagyunk én vagyok a középső (sztem ez a legrosszabb).

A nővérem és a húgom közt 8 év van, év vok közepén mellettem 4-4 évvel.

Az a csúcs, hogy mikor a nagyihoz megyek (ált. hetente), és kocsival elhaladunk a gyermeknevelési tanácsadó v mi a fene mellett mindig megjegyzi: Jaj, én hetente hoztam ide a nővéred mikor miattad dadogott mert a szüleid csak veled foglalkoztak.

Meg: Jaj, hányszor mentem én érte a suliba/oviba, szinte minden délután nálam volt, jaj mennyiszer mentem vele ide-oda stb. Ilyenkor úgy vagyok, hogy ha tovább folytatja a forgalmas főút közepén szállok ki a kocsiból és mehet ahova akar! h miést? Mert amikor kicsiként beteg voltam, és anyunak nem volt kocsija, azért nem vitt orvoshoz, mert ő épp a barátnőjével megy vásárolgatni az Árkádba. Arra meg konkrétan emlékszem, hogy átvittük hozzá a nővérem, ő ottaludhatott, én meg nem, mert a nagyi nem akarta.

És ezek után csodálkoznak, hogy nem bírom a húgom? Vele is ugyan az volt, ő volt a kis édi-bédi tüncike, csak azzal különbséggel, hogy mögöttem nem állt ott a nagyim!!!

Jó tanuló vagyok, a húgom meg áll. pofázik, bunkó, a magatartása 3-as, de amikor anyuék pl a keresztanyámékkal beszélgetnek mit újságol? Jaj, XY olyan jól tornázik, XY olyan jópofát mondott, XY így, XY úgy...

Tuti volt még, mikor farsang miatt elmentem fodrászhoz, tök jól belőtte a hajam, le is fotóztam. Elvittük a fényképezőt egy ismerősünkhöz, persze XY képeit mutogatja, aztán, mikor jönne az én hajam képe közli: Áh, ez már nem érdekes. Azt hittem elsírom magam. Sokszor van úgy, hogy hajszál választ el attól, hogy akárhol vagyunk is, de eltűnők. Volt más hogy ebéd közben álltam föl, hogy na jó, már elegem van, elvonultam a szobámban és anzap már nem láttak. Feljöttek volna megnézni mi van velem, vagy bocsánatot kérni? Áh...

Na bocsi, de ezt ki kellett írnom magamból, átérzem, amit a barátnőd érezhet. Legyél mellette, érezze, hogy neked ő pont olyan fontos, mint a nagyinak a kistesó.

Jó8 mkinek!

Gondolom a barátnőd tini korszakában kiakasztotta egypárszor a szüleit, esetleg csalódtak is benn párszor. Most azért is lehet a kicsi a kedvenc mert az újra remény arra, hogy olyan lesz mint ahogy elképzelik, majd ő teljesíti a szülők álmát. Nem probléma, nagy az esély, hogy benne is fognak csalódni eleget, akkor majd kiegyenlítődik a helyzet. A legnagyobb baj, hogy ez évekbe telik. A szülőktől ez a látásmód nem normális és soha egy családban se vezetett még jóra. Próbálj meg a barátnőd mellé állni, segíteni neki.

Azt még azért elmondanám, hogy a jelenlegi törvények szerint nem lehet az egyik gyereket kisemmizni 100%-ig az öröklésből. Ha nincs végrendelet a gyerekek egyforma arányban örökölnek, ha nincs akkor a köteles rész 8%, ennyit minimum örököl az is akit utáltak, esetleg sose ismertek. (mondjuk ez utóbbi esetben az örökösnek is meg kell tudni, hogy pl. soha nem látott apja meghalt, hogy jelentkezhessen a részéért)

Tehát a mindent az öcsikére iratunk még életünkben valószínűleg megtámadható jogi úton.

Nem értem az ilyen embereket, szerintem szülőnek is tanulni kellene, mert a felsorolt példák alapján jól látszik, hányan képtelenek normálisan viselkedni a gyerekükkel. Nekem is van kisebb testvérem, és nagyon jó a viszonyunk, nem mondhatnám hogy bárki különbséget tett közöttük valaha. Igazából szerintem egyikünk sem hagyná, hogy valaki a másikat bántsa..

Ismerek olyan családot én is, ahol a kicsire íratták a lakást, de a testvérek akkor is összetartanak és támogatják egymást, hiszen nem tehetnek arról, hogy a szüleik mit csináltak.

Ettől a kivételezéstől nekem is forog a gyomrom..

De, durva. Sosem értettem az ilyet. Másoknál még ahol az egyik gyerek leszarja a szüleit mégis megadják neki ami igazságosan jár.

Micsoda szemétség, ha tényleg ez így van. Nem lehet, hogy valamit félrehalott, vagy épp felidegelte a szüleit, és azok azzal fenyegetőznek csak ?