Mi a véleményetek arról, ha a szülők az egyik gyerknek vesznek lakást, a másiknak nem?

Ennyi adat nem eleg, hogy tudjuk, mirol van szo.

En is ilyen helyzetben vagyok. Van egy batyam, aki tolem 7 evvel idosebb. O kapott egy teljesen uj lakast, 2 kocsit a szuleimtol, az egyetemi kepzeset, lagzijat is fizettek, a szamlakat is. Most mar a sajat labara allt teljesen. En fiatalon ferjhez mentem, gyereket vallaltam, az egyetemet meg allamin vegeztem. Nem nagyon szorultam a szuleim tamogatasara, mert szerencsere nem szenvedunk penzhianyban (se kocsi, se lakas, semmi ilyesmi nem kerult penzukbe, kiveve a lagzit, azt nekem is ugyanugy kifizettek). A szuleim mondtak, hogy most mar engem is szeretnenek tamogatni. Mondtam, hogy tamogassak tesomat, mert nekik meg nincs meg az a hatter, ami kellene pl. gyerekvallalashoz. Szoval en nem haragszom rajuk. Mas az emberek eletutja, en pl. kikerultem kulfoldre es azert nem kell olyanon gondolkodni, hogy hogy osszam be a penzt, Magyarorszagon meg kell, tehat ez az adott helyzeten is mulik. Lehet, hogy a szulok ugy iteltek meg, hogy a masik gyerek masbol tobbet kapott vagy majd akkor segitik es abban, amire jobban szuksege van?

Nekem nincs testvérem, de apámék hárman voltak testvérek. Őket nagyon pozitív példaként tudom felhozni. Apám nővére súlyos beteg volt, apám rengeteget segített neki, orvoshoz vitte (pedig 200 km-re laktak egymástól), vett ezt-azt a lakásba, ami a mozgássérült életet segítette, stb.

Húgának is segített, de kevesebbet, mert ott nem volt ennyire nyomós indok. Gyerekkoromból emlékszem arra, hogy bár mi álltunk jobban anyagilag, az unokatestvérem, aki csak két évvel idősebb nálam, "dugiban" adogatott pénzt nekem. Ezt utólag tudom értékelni, 6-10 évesen még nem láttam az anyagi különbséget.

Amikor az apai nagymamám meghalt, akkor örökösödési "balhé" volt, de fordítva. Apám nővére addig erősködött, amíg nagy nehezen belement a másik két testvér, hogy ő lemondjon az örökségéről. Azzal indokolta, hogy rengeteg segítséget kapott, így nem tart rá igényt.

Ezek után apám és a húga vesztek össze azon, hogy a másik kapjon nagyobb részt. Gyakorlatilag tukmálták egymásra. Végül úgy egyeztek meg, hogy mivel ott két gyerek van, nálunk meg én egyedül, ezért apám 1/3 részt, nagynéném 2/3 részt kap.

Nekem ebből és a születésem óta félretett megtakarításokból tudtak egy kis lakást venni. Ezen meg mi "veszekedtünk", mert nem akartam elfogadni. Végül azzal érveltek, hogy egyetlen gyerekük és örökösük vagyok (ráadásul kései gyerek). A legmeggyőzőbb érvük:

"A gyerekünket szeretnénk valamilyen befektetéssel elindítani az életben. Vehetnénk egy drága festményt is, de abban nem tudnál lakni."

Akkoriban még se kutyám, se macskám nem volt, arra apelláltam, hogy inkább majd X év múlva térjünk erre vissza, ha egyszer lesz családom, de nem tágítottak.

Nem mindegy a körülmény, az ok! Az egyik barátnőm "járt" most hasonlóképpen! Otthon lakik még a szüleinél! A szülőknek volt egy tanyájuk, ami tul.képpen két tanya egy telken, az egyik házban lakott a barátnőm bátya az élettársával és a kisfiával. A szülők úgy döntöttek, hogy eladják mert már nem bírták gondozni. Volt egy kis kölcsön, azt kifizették az árából a maradék pénzen meg venni kellett a fiuknak egy másik tanyát, hogy tudjanak hol lakni. El is ment az összes pénz rá. Kérdeztem a barátnőmet, hogy most akkor mi van. Mert, hogy ő is lassan költözne, legalább egy lakáshitelhez az önerőt "állhatták" volna a szülők, ha már a tesónak is vettek egy tanyát. Igen ám, csak hogy az összes pénz a tesónak ment. Gondoltam semmi probléma, meg lehet oldani, tesóék vegyenek fel hitelt,és fizessék ki a barátnőm részét. Csak nem tudnák fizetni. A srác egy lusta alak, megelégszik a 90 ezres fizujával (pedig kereshetne többet), az élettársa meg gyorsan szült még egy gyereket, mert nem akarta,hogy nagy legyen a korkülönbség a két gyerek között. Hát köszi! Alig jönnek ki a pénzükből így is! Szóval a szülők is nagyon sajnálják, hogy a barátnőmnek nem tudnak adni, de nem fogják a fiukat a két gyerekkel az "utcára" tenni!

Szóval neki meg lett a kecó, a barátnőm meg még x évig lakhat a szülőkkel mire egy önerőt össze tud spórolni. Persze nyilván nem kötelessége a szülőnek lakást venni, de ha már egyik kap, akkor illene a másiknak is! Igazából itt a srác a hibás, mert neki eszébe sem jut, hogy a testvérének is járna, ami neki! Ebben az esetben nem lehet hibáztatni a szülőket, mert szándékosan, kivételezésből adtak többet az egyiknek!

0:33 - anyám 39 évesen szült, én meg már közel 30 éves vagyok.

Úgy volt, hogy EÜ okokból nem lehet gyereke, így nagyon megörültek, amikor valami csoda folytán összejöttem nekik.