Férjem, anyósom, apósom és én: min kéne változtatnunk, hogy újra jó legyen az egymáshoz való viszonyunk?

Amióta megszülettek a gyerekek, azóta egyre rosszabb a kapcsolatom a férjemmel, és a szüleivel is. Valószínűleg kölcsönösen nem értjük meg egymást, és nem fogadjuk el azt, amit a másik mond. Hogyan változtathatnék ezen, úgy, hogy mindenkinek jó legyen?

Nyilván én is hibás vagyok: nagyjából 3 éve nem alszom éjszakánként (ezt úgy értsd, hogy kb. 3 óra alvás jut nekem minden éjszaka, az is kb. 6 részletben, olyan sokszor ébrednek a gyerekek). Emiatt ingerült és türelmetlen vagyok, de nem egész nap, csak ha felbosszantanak, vagy valamit rám akarnak erőltetni, hiába tiltakozom ellene. Sokszor fel tudom bosszantani magam kis apróságon is (pl. ha férjem összemorzsázza az asztalt, földet, és nem takarítja el maga után). Tehát én is hibás vagyok!!!

De pl. az normális, hogy a férjem irgalmatlanul csúnyán szól rám, mert kinyitom az ajtót, amíg kitolom a babakocsit, közben pedig a szomszédból jön be a sült hagymaszag, és ez zavarja őt? Vagy hogy amikor hazaérkezünk autóval, én kinyitom az ajtót, hogy kiszálljanak a gyerekekkel az autóból, a férjem meg megint csak csúnyákat kiabálva mondja, hogy minek hagyom nyitva az ajtót, amikor rajta nincs kabát? Vagy esténként amikor ő már fáradt, mindannyiunkkal ingerült, csúnyát mond, hogy mindenki húzzon aludni?

Próbálok kedves lenni vele, vacsorát csinálok, mire hazajön, megkínálom a kedvenc borával, reggel kávét csinálok neki. Ő is próbál a kedvemben járni néha.

Szülei pedig iszonyatosan erőszakosak, próbálják ránk is, meg a gyerekekre is erőltetni az akaratukat. Ha a gyerek tésztát akar enni, jól letolják a gyereket is, meg engem is, hogy adjunk neki normális kaját. Egyen húst is, meg mást is, mire mondom nekik, hogy nem erőszakolom rá a gyerekre, ha nem akarja. Erre ők azt mondják, hogy pedig erőszakolni kell. (???) Van szuper popsikrém a gyerekeknek, mert a gyógyszertári egyiknek sem volt jó, állandóan kipirosodott a popsijuk, áttértünk másra, azóta szép a popsijuk. Férjem szülei vettek egy krémet (megkérdezésünk nélkül), elhozták nekünk, hogy most már ezt kell használni. Erőltetik a nagynak (2 éves) bilizést, a nagy wc-be pisilést, kakilást, a picinek (féléves elmúlt) a túrógombócot. Úgy érzem, főleg anyósom részéről, hogy ő akarja nevelni a gyerekeket, és próbálja átvenni tőlem az anyuka szerepet, amikor együtt vagyunk. Hát, ez nekem nem tetszik, ezért éreztetem vele, de szólni nem merek, mert mindig mindenért megsértődnek, hibáztatnak engem. Viszont a nagyobb gyermekem már nem szereti, amikor ők jönnek, elutasítja őket, üti őket, nem akar velük játszani. Próbáltam finoman célozni, hogy ne erőltessenek semmit, de továbbra is a saját fejük után mennek.

Ez nem jó nekik sem, nekem sem, a gyerekeknek sem.

Egyébként meg nagyon kedvesek, segítőkészek, lehet rájuk számítani.

Férjem azt mondja, őt sem tudták nevelni, az egyik á-t mondott, a másik b-t.

Mit tehetnék én, hogy rendeződjenek a dolgok, és normális legyen a viszonyunk?